Hogyan közeledjünk, ha megtudtuk ismerősünkről, hogy megbetegedett?

Az első találkozás olyannal, aki pozitív diagnózist kapott, nem könnyű. Sokan választják a strucc-politikát és halogatják a kapcsolatfelvételt, mert nem biztosak önmagukban, kétségeik merülnek fel azzal kapcsolatban, hogy mi a megfelelő közeledési mód a számukra  szokatlan élethelyzetben.

Összegyűjtöttünk néhány fogódzót, hogy magabiztosabban merjük megtenni az első lépést és a találkozásaink során támaszai lehessünk az érintettnek.

• Közeledjünk finoman, ne legyünk tolakodók. Küldjünk először üzenetet, érdeklődve, hogy mikor hívhatjuk őt telefonon
• Ha elértük telefonon, ne azt kérdezzük, hogy van, mert erre nem könnyű az ő helyzetében válaszolni. Kezdhetjük például egy olyan őszinte mondattal, hogy „sajnáljuk, amin keresztül megy, de mi is és mások is itt vagyunk, segítünk, bármire is legyen szüksége”

 

• Csak akkor menjünk látogatóba vagy beszéljünk meg vele találkozót, ha valóban kedve van hozzá. A barátság, ismeretség mélységétől függően lehet, hogy nem tud még velünk találkozni, mert nagyon nehéz a betegség feldolgozása számára is. Legyünk türelmesek, ne vegyük zokon, ha esetleg elsőre elutasító velünk szemben
• Soha ne menjünk úgy látogatóba, hogy bármilyen fertőző betegség jeleit észleljük magunkon. A beteg legyengült immunrendszerére mindig legyünk tekintettel
• Előre beszéljük meg vele vagy hozzátartozójával, hogy mikor érkezünk és tartsuk is be a megbeszélt időpontot. Ne felejtsük el, hogy számára most a hét minden napja ugyanolyan, ezért hétközben és napközben is mehetünk hozzá, ha tudunk
• Sose felejtsük el, hogy nem vendégségbe megyünk. Ne szolgáltassuk ki magunkat és ne várjuk, hogy megkínáljanak bennünket valamivel
• Vigyünk valami apró személyre szabott meglepetést, ami lehet például egy jó könyv, egy különleges csokoládé, egy kellemes illatszer vagy egy érdekes magazin. Akár meg is kérdezhetjük, mit vigyünk, így biztos lesz az öröm. Virágot, ha lehet mellőzzük, nem ez a legjobb ajándék ebben az esetben
• A találkozás alkalmával ne féljünk az érintéstől. Nyugodtan öleljük őt meg, fogjunk kezet vele vagy adjunk neki puszit. A rákbetegek gyakran találkoznak azzal a jelenséggel, hogy mellőzik a fizikai érintkezést velük szemben

 

Bármennyire is nehéz, ne lássa rajtunk a kétségbeesést, a szomorúságot, de ne essünk túlzásba sem: semmiképp se legyünk túláradóan pozitívak vagy kirobbanóan jó hangulatban. Próbáljunk meg természetesen, kedvesen és biztonságot sugárzóan viselkedni

• Hagyjuk, hogy ő beszéljen, legyünk jó hallgatóság és mutassunk érdeklődést bármi iránt, amiről beszélni szeretne
• Mi is meséljünk, kérjük ki a véleményét különböző témákban, tudassuk vele, hogy örülünk, hogy segített és meg tudtuk beszélni vele az adott kérdést
• Soha ne utaljunk arra, hogy eddigi életformája kapcsolatban lehet a kialakult betegségével. Csak azért mert dohányzott vagy más káros szenvedélyének élt, ne okozzunk számára lelkiismeret furdalást. Biztosan átgondolta már ő is ezek lehetőségét.
• A látogatás alkalmával ne maradjunk hosszasan, kivéve természetesen, ha ezt a beteg külön kéri és látjuk, hogy valóban nem vagyunk terhére. Vegyük figyelembe a család többi tagját is és kérdezzük meg, hogy biztosan nem zavarunk-e, ha hosszabban maradunk a tervezettnél.

 

• Igyekezzünk inkább többször és rendszeresen látogatni őt, segítve ezzel hozzátartozóit is, akik ilyenkor fellélegezhetnek kicsit vagy akár látogatásunk ideje alatt el tudnak intézni valamit házon kívül
• Búcsúzáskor mindig jelezzük, hogy hamarosan ismét jövünk, hívjuk, írunk neki és mi is várjuk az ő jelentkezését
• A találkozás végén ismét öleljük meg, fogjuk meg a kezét, éreztessük vele, hogy fontos a számunkra

Ne féljünk megtenni az első lépést, a rákbetegek gyógyulását nagyban segíti, ha gondoskodó, biztos családi vagy baráti hátteret biztosítunk számukra.

Hogyan támogassuk rákbeteg szerettünket?

Hogyan segíthetjük rákbeteg ismerősünket a távolból?