A diagnózis után

Amint megkapjuk a diagnózist, felborul a világunk. Hirtelen minden más értelmet nyer, máshogy tekintünk az univerzumra, máshogy viszonyulunk családunkhoz, barátainkhoz, ismerőseinkhez.

Ahogy fizikailag, úgy érzelmileg is hatást gyakorol ránk a tudat, hogy rákosak vagyunk. Ezeket az érzelmeket, gondolatokat szeretnénk most bemutatni Önöknek, hogy tudják, a diagnózist követően minden érzés normális.

 

Nézzük át együtt, hogy milyen érzések és gondolatok lehetnek úrrá rajtunk, miután megtudtuk, hogy daganatos megbetegedésünk van. Abban is igyekszünk segíteni, hogyan lehet ezeket kezelni, hogy tudjuk a legtöbbet hozzátenni a saját gyógyulásunkhoz.

• Gyakran érzünk haragot, mérgesek vagyunk a világra és feltesszük magunkban a kérdést: „Miért pont én?” – Bátran adjuk át magunkat az érzelmeknek, nem kell erősnek látszanunk. Sírjunk, ordítsunk, adjuk ki magunkból a haragot és ne tartsuk magunkban csak azért, hogy erősnek mutatkozzunk mások előtt. A visszatartott düh tovább rombol és dolgozik odabent, amitől meg kell szabadulnunk valahogy. Gondoljuk végig, hogy a diagnózis előtt hogyan tudtuk a leghatékonyabban kezelni saját haragunkat és segítsünk saját magunknak. Menjünk sportolni, beszélgetni, nézzünk filmet, akár egy tányért is földhöz csaphatunk. A lényeg, hogy enyhítsünk rossz érzésünkön.

 

• Lehetünk szomorúak, levertek, érezhetjük magunkat depressziósnak és magányosnak. Ezek az érzések is gyakoriak és nincs velük semmi baj az ég világon. Ha jólesik visszavonulni gondolatainkba, tegyük azt, ha megkönnyebbülünk attól, hogy ledőlünk és pihenünk, merjük megtenni. Az a fontos, hogy tegyünk mindent úgy, ahogy nekünk a legjobb. Próbáljuk meg azonban nem túl mélyre ásni magunkat az érzelmeinkben és igyekezzünk a lehető legpozitívabban hozzáállni a betegséghez, mert ez a szemlélet végig fontos lesz a gyógyulási folyamatban. Teljesen természetes, hogy érzelmeink folyamatosan változnak. Nem csak napról napra érezhetünk máshogy, akár óránként, sőt néha egyik percről a másikra is megváltozhatnak érzelmeink.

 

• Ne lepődjünk meg, ha változnak étkezési, alvási szokásaink. Van aki többet, más épp ellenkezőleg, kevesebbet eszik vagy alszik. Lehet hasmenésünk, fájhat a fejünk, érezhetjük gyengének magunkat, akár szédülhetünk is. Ez mind könnyen lehet a megváltozott élethelyzet velejárója. Tartsuk azonban szem előtt, hogy ha nagyon erősek ezek a tünetek, beszéljünk orvosunkkal. Amennyire lehet, együnk azonban egészségesen, legyünk sokat a természetben, csináljunk olyan programokat, amik jólesnek most nekünk. Ne szégyelljük jól érezni magunkat a bőrünkben, szükségünk van arra, hogy büszkék lehessünk magunkra ebben a nagy harcban. Az alvás nagyon fontos az idegrendszer egészséges működéséhez, ezért ha úgy adódik, aludjunk egy jót akár napközben is.

 

• Természetes érzés, ha nem szeretnénk most egyedül lenni. Nem kell ezt sem erőltetni. Ha azt érezzük, szükségünk van valakinek a társaságára, tegyük meg bátran a szükséges lépéseket és kéjük meg ismerőseinket, hogy segítsenek nekünk ebben a nehéz és számunkra szokatlan helyzetben. Kérjük meg, hogy látogassanak meg akár naponta, legyenek ők családtagok, barátok vagy kollegák. Meg fogják érteni a helyzetet és biztosan szívesen segítenek, ha tudnak. Ne érezzük kellemetlennek, hogy kérnünk kell. Számukra éppolyan új ez a helyzet és megkönnyítjük az ő dolgukat is, ha egyértelműen megfogalmazzuk, mire van szükségünk.

 

• Merjünk és akarjunk beszélgetni, ha ez van ránk jó hatással. Keressünk olyan barátokat, családtagokat vagy akár csak kollegákat, akikkel szívesen osztjuk meg gondolatainkat. Környezetünkben mindenkinek jól fog esni, ha pont velük osztjuk meg fájdalmainkat, szomorúságunkat és hálásak lesznek őszinteségünk és bizalmunk miatt. Igyekezzünk megértő, empatikus személyekkel körbevenni magunkat, hiszen a cél az, hogy felemelő, kellemes beszélgetéseket folytassunk, amennyire ebben a szokatlan helyzetben lehetséges.

 

• Érezhetjük azt is, hogy környezetünk nem ért meg bennünket, hiszen nem tudják, min megyünk most keresztül. Tényleg így van, nem tudhatják. Ha számunkra fontos, hogy olyan emberekkel beszélgessünk, akik hasonló problémával küzdenek, keressünk ilyen csoportokat. Online is több segítő csoportot találunk, de ha szívesebben járunk el és beszélgetünk személyesen a problémáinkról, nézzünk utána, találunk-e egy számunkra megfelelő segítő csoportot. Arra azonban figyeljünk, hogy ez a csoport valóban pozitív, támogató emberekből álljon, hiszen a gyógyulás egyik legnagyobb segítője a pozitív szemlélet.

 

• Elhatalmasodhat rajtunk az az érzés is, hogy nincs kedvünk semmihez. Nem akarunk dolgozni menni, nincs kedvünk senkivel találkozni, nem érdekel mi történik a világban, csak bezárkóznánk és magunkba fordulnánk. Átmenetileg ezt is megtehetjük, de hosszú távon a világtól való elfordulás nemhogy nem segít, de sokat ronthat is helyzetünkön. Tartsuk inkább meg napi rutinunkat, keljünk fel időben, öltözzünk fel, menjünk dolgozni, bevásárolni, foglalkozzunk a családtagjainkkal, barátainkkal. Bármennyire is nehéz, pont ezek a fogódzók lesznek a biztos pontok a következő időszakban, ezekre építve tudjuk a legtöbbet megtenni gyógyulásunk érdekében. Természetes azonban, hogy új értelmet nyer minden eddigi életünkben, és ez így van jól. Engedjük meg magunknak, hogy más szemmel tekintsünk munkánk (ide tartozik a házimunka is) fontosságára, legyünk elnézőbbek magunkkal szemben, most nem annak van itt az ideje, hogy bizonyítsuk szuper erőnket. Helyezzük magunkat a fókuszba és merjük lazábban venni az életet, levetkőzve azokat a nehézségeket, amelyek eddig fogva tartottak.

 

• Szeretnénk pozitívan hozzáállni a diagnózishoz, de nem igazán sikerül? Ez is része ennek a valóban nem könnyű folyamatnak. Belső harmóniára való törekvésünk során próbálkozzunk meg a következőkkel:
  • menjünk jógázni, meditálni, sétáljunk a szabadban még akkor is, ha nehezen vesszük rá magunkat – a természet ereje csodákra képes
  • olvassunk, nézzünk filmeket, játsszunk, beszélgessünk
  • kényeztessük magunkat egy jó fürdővel, egy finom vacsorával, egy pohár jó borral vagy nyissunk ki egy doboz finom csokoládét
  • nézzünk, hallgassunk, olvassunk olyan történeteket, amelyek ráktúlélők igaz történetei – merítsünk erőt belőlük és koncentráljunk arra, hogy ebbe az irányba tereljük gondolatainkat.

 

És hogy mi a legfontosabb? Az, hogy merjünk élni – ne érezzük azt, hogy ebben a helyzetben nem érezhetjük jól magunkat. Dehogynem, sőt! Lehet, hogy pont most nyitod ki azt a bizonyos ajtót, ami képes lesz megváltoztatni az egész életed!