Keresés
Laboratóriumi kísérletek (In vitro)
A fermentált búzacsíra-kivonatot (Avemar, FWGE) jelenleg speciális – gyógyászati célra szánt – tápszerként használják daganatos betegek esetében. Néhány, nemrég megjelent vizsgálati eredmény alapján az FWGE antiproliferatív, antimetasztatikus és immunológiai hatásokkal rendelkezik, amelyeket legalábbis részben két kinonnak, a 2-metoxi-benzokinon és a 2,6-dimetoxi-benzokinon összetevőknek tulajdonítanak. Ezen, aktivitással kapcsolatos eredmények alapján tovább vizsgáltuk az FWGE in vitro antiproliferatív aktivitását önmagában, és kombinációban több, széleskörűen használt citosztatikus szerrel: 5-FU-val, oxaliplatinnal vagy irinotekánnal humán tumoros sejtvonalak széles spektrumán. A dózis-válasz összefüggés vizsgálatához szulforodamin B assay-t alkalmaztunk, az IC50 értékeket a Hill egyenlettel számoltuk ki. Az egyidejű és egymást követő gyógyszeralkalmazás által kiváltott gyógyszerkölcsönhatást Drewinko modelljével becsültük meg, míg a potenciális klinikai aktivitást a relatív tumorellenes aktivitás (RTA) modellel határoztuk meg. Az apoptózist DNS gélelektroforézissel vizsgáltuk. Az Avemar apoptózist és szignifikáns mértékű tumorellenes aktivitást mutatott a 32 humán rákos sejtvonal jelentős részében. A legnagyobb aktivitást a neuroblasztóma sejtvonalban észleltük, ahol az átlag IC50 érték 0,042 mg/ml volt.
Emellett az IC50 tartomány a nagyon keskeny, 0,3 mg/ml és 0,54 mg/ml közötti tartományba esett 8 vastagbélrák sejtvonal esetében. A kombinációs kísérletek során, az FWGE és az 5-FU, oxaliplatin vagy irinotekán szerek egyidejű alkalmazásakor additív vagy szinergista gyógyszerkölcsönhatást észleltünk a vastagbélrákos sejtvonalak esetén; a legerősebb hatást az 5- FU-val történő kombináció mutatta. Az 5-FU és az FWGE egymás utáni alkalmazásakor a szinergizmus megszűnt. Az eredmények összefoglalásaként megállapíthatjuk, hogy az Avemar szignifikáns mértékű tumorellenes aktivitást fejtett ki tumormodellünk esetében. Az FWGE 5-FU, oxaliplatin vagy irinotekán szerekkel történő egyidejű alkalmazása során additív vagy szinergista gyógyszerkölcsönhatást figyeltünk meg. Az FWGE és az 5-FU szinergista hatása vastagbélrákos sejtvonalakban az alkalmazási sorrendtől függ, amennyiben az 5-FU kezelés megelőzi az FWGE kezelést, szinergia megfigyelhető, ellenkező esetben nem szignifikáns mértékű antagonizmust tapasztaltunk.
Mindezek tovább indokolják az FWGE klinikai gyógyszer-kombinációkban történő alkalmazásának vizsgálatát.
Az Avemar® egy jelentős antimetasztatikus, antiproliferatív és immunmoduláns aktivitást mutató fermentált búzacsíra kivonat. Kémiailag a szer biológiailag aktív molekulák, mint a 2-metoxi-p-benzokinon és a 2,6-dimetoxi-p-benzokinon komplex elegye, amelyekről úgy tartják, hogy az Avemar fő biológiai hatásaiért felelősek. Annak ellenére, hogy az Avemar készítményt egyes országokban széleskörűen alkalmazzák rákos betegek táplálékkiegészítőjeként, csak korlátozott mennyiségű adat áll rendelkezésünkre humán rákos megbetegedésekben mutatott aktivitására vagy kemoterápiával való kombinálására vonatkozóan. Jelen vizsgálat célja az Avemar humán rákos sejtvonalakra, mint vastagbél-, here-, pajzsmirigy-, petefészekrák, nem-kissejtes tüdőrák, emlő-, gyomor-, fej-nyakrák, hepatóma, glioblasztóma, melanóma, méhnyakrák és neuroblasztóma gyakorolt lehetséges aktivitását, és hogy kizárjuk a hagyományos kemoterápiás szerekre gyakorolt esetleges antagonista hatást. Ahhoz, hogy felmérjük az önmagában vagy 5-fluorouracil, oxaliplatin vagy irinotekán szerekkel kombinációban adott Avemar 96 órás folyamatos adagolásának citotoxikus aktivitását, szulforodamin B assay-t alkalmaztunk, míg az Avemar és a citosztatikumok közötti gyógyszerkölcsönhatást Drewinko módszerével elemeztük. Az Avemar IC50 értéke 0,038 mg/ml és 0,7 mg/ml közötti volt, 0,33 mg/ml medián IC50 értékkel. A legmagasabb aktivitást a neuroblasztóma sejtvonalakban tapasztaltuk 0,042 mg/ml átlagos IC50 értékkel. Érdemes megjegyeznünk, hogy a jelen vizsgálatban alkalmazott 8 vastagbélrákos sejtvonal IC50 tartománya nagyon szűk, 0,3 mg/ml és 0,54 mg/ml értékek között mozgott. Az Avemar és az 5-fluorouracil, oxaliplatin vagy irinotekán szerek vastagbélrákos sejtvonalakban való kombinált alkalmazása additív vagy szinergista hatást mutatott minden szer esetében; a legnagyobb mértékű szinergizmust az Avemar és az 5-fluorouracil között észleltük. Nem tapasztaltunk antagonista gyógyszerhatást. Jelenleg az Avemar és a gyógyszerkombinációk sorozatos alkalmazásának jelentőségét vizsgáljuk vastagbélrákos sejtvonalakban, míg az Avemar sejtdifferenciációra gyakorolt lehetséges hatását hererákos sejtvonalakban teszteljük sejtmorfológia és a differenciáció markerének tekintett Oct-4 fehérje expressziójának vizsgálatával. Eredményeink összefoglalásaként az Avemar széleskörű preklinikai antineoplasztikus aktivitást fejt ki, valamint irinotekán, oxaliplatin és 5-fluorouracil szerekkel való együttes alkalmazás esetén additív vagy szinergista gyógyszerkölcsönhatást mutat vastagbélrákos sejtvonalakban. A fentiek alapján szükségesnek tűnik az Avemar lehetséges rákellenes szerként való további vizsgálata. A sejtszintű gyógyszerkölcsönhatás alapján ésszerűnek tűnik az Avemar irinotekán vagy oxaliplatin alapú kezelésekkel való kombinációs alkalmazása kolorektális rákban szenvedő betegeknél.
A standard benzokinon összetételű, búzacsíra fermentációjával nyert kivonat erőteljes tumornövekedést gátló hatással rendelkezik. Jelen vizsgálatban a szerzők kimutatták [1,2-13C2]glükóz izotóp jelölőanyagot alkalmazva gázkromatográfiával és tömegspektrometriával kimutatták, hogy e készítmény erőteljes anyagcsere-változásokat indukált tenyésztett MIA hasnyálmirigy adenokarcinóma sejtekben. A 0,1, 1 és 10 mg/ml búzacsíra kivonattal kezelt MIA sejtek dózisfüggő glükózfelvétel-csökkenést, riboszomális RNS-be történő izotóp beépülést (2,4%, 9,4% és 28,0%) és 13CO2 felszabadulást mutattak. Ennek megfelelően, a közvetlen glükózoxidáció és a ribóz körforgása a pentóz ciklus dózisfüggő, 1,2%-os, 20,7%-os és 93,4%-os emelkedést mutatott. Az újonnan szintetizált sejt palmitát frakció és az acetilegységek 13C dúsulása szintén szignifikáns mértékű emelkedést mutatott minden búzacsíra kivonat dózis mellett. Az erjesztett búzacsíra kivonat a tumorpropagációt elsősorban a glükóz szénatomjainak sejtproliferációval összefüggő és sejtdifferentációval összefüggő makromolekulák közötti elosztásának szabályozása révén befolyásolja. A búzacsíra kivonat valószínűleg azon metabolikus enzimek foszforilációját és transzkripciójának szabályozását is befolyásolja, amelyek a glükóz szénatomjainak sejtproliferációval összefüggő, strukturális és funkcionális makromolekulák (RNS, DNS) közötti elosztását szabályozzák, valamint szerepük van a glükóz közvetlen oxidatív lebontásában. Mindez súlyosan károsítja a hasnyálmirigy adenokarcinóma sejtek sejttenyészetben való proliferációját és túlélését.
BEVEZETÉS: A többi élő sejthez hasonlóan, a tumorsejtek is képesek proliferációra, differentálódásra, a sejtciklus szüneteltetésére és apoptózisra. Ezen folyamatok mindegyikének meghatározott metabolikus prototípusa ismeretes, amelyeket a sejt adott állapotban való működéséhez szükséges energia- és speciális szubsztrátum-előállítás jellemez. A normál élő sejtekkel ellentétben, a tumorsejtek metabolikus fenotípusa a proliferációs állapotot segíti elő. CÉL: A metabolikus hipotézis megfogalmazása, miszerint (1) mind a sejttranszformáció, mind a tumornövekedés olyan metabolikus enzimek aktiválódásával jár, amelyek a nukleinsavak szintéziséhez szükséges glükóz-szénatomok felhasználását segítik, míg a lipidek és aminosavak szintézishez szükséges enzimek a tumornövekedés-gátlása során aktívak, valamint (2) az intermedier metabolikus enzimek és szubsztrátjainak foszforilációja, illetve alloszterikus és transzkripciós szabályozása együttesen szabályozza és tartja fenn a sejtek transzformációját az egyik állapotból a másikba. KÖVETKEZTETÉS: Bizonyítékokkal támasztjuk alá, hogy a sejtek transzformációját elősegítő TGF-béta, a tumornövekedést gátló anyagok, mint pl. a genisztin és az Avemar, vagy az új, szintetikus leukémia-ellenes szerek, mint pl. az STI571 (Glevec) eltérő hatást fejtenek ki a metabolikus fenotípusokra. A növekedést elősegítő és a sejtek malignus transzformációját elősegítő intermedier metabolikus enzimek új, hatékony, nem-genetikai célmolekulái lehetnek a rákellenes terápiának.
Kimutatták, hogy a standardizált benzokinon tartalmú fermentált búzacsíra kivonat (kódnév: MSC, kereskedelmi név: Avemar) gátolja a tumorszaporodást és metasztázisképződést in vivo. Jelen vizsgálat célja az MSC tumorellenes hatásának molekuláris és sejtszintű mechanizmusának a megértése volt. Ennek érdekében in vitro modell kísérleteket terveztünk tumoros T- és B-limfocita sejtvonalakkal. Az intracelluláris fehérjék tirozinjának foszforilációját és az intracelluláris Ca2+ koncentráció növekedését anti-foszfotirozin antitestes immunblottolással és Ca2+ érzékeny fluoreszcens festékek, Fluo-3AM és FuraRed-AM alkalmazása mellett citofluorimetriával vizsgáltuk. Az apoptózist citofluorimetriával vizsgáltuk propidium-jodidos DNS festéses majd a sejtpopulációk azonosítása révén. A sejtfelszíni MHC I molekulák szintjét a humán MHC I. nem polimorfikus régiója elleni monoklonális antitest segítségével kialakuló indirekt immunfluoreszcencia citofluorimetriás mérésével határoztuk meg. Az MSC fokozta az intracelluláris fehérjék tirozin foszforilációját és az extracelluláris Ca2+ sejtekbe való áramlása az intracelluláris Ca2+ koncentráció emelkedéséhez vezetett. A sejtvonalak MSC kezelését követő 24 órában jelentős, 20-40%-os apoptózist észleltek. Az MSC kezelés következményeként a sejtfelszíni MHC I. fehérjék nem kezelt kontrollhoz képesti 70-85%-os down-regulációja volt tapasztalható. Az MSC nem idézett elő hasonló mértékű apoptózist az egészséges, perifériás vérből származó mononukleáris sejtekben. A celluláris tirozin-foszfatáz aktivitás vagy a Ca2+ beáramlás gátlása ellentétes hatású volt, ami az Avemar-indukálta apoptózis és az MHC I. fehérjék down-regulációjának növekedésében vagy megszűnésében nyilvánult meg. Az MSC-ben található benzokinon összetevő (2,6-dimetoxi-p-benzokinon) hasonló mértékű apoptózist és MHC I. fehérje down-regulációt idézett elő tumoros T- és B-sejtvonalakban, mint az MSC. Ezen eredmények arra utalnak, hogy az MSC limfoid tumorsejteken érvényesülő hatása az MHC I. expresszió csökkenésében és szelektíven a tumoros sejtekben tirozin foszforiláció és Ca2+ beáramlás útján kialakuló apoptózis indukálásában nyilvánul meg. Az MSC egyik összetevője, a 2,6-dimetoxi-p-benzokinon fontos szerepet játszik az MSC által mediált sejtválaszban.
A fermentált búzacsíra kivonat (terméknév: Avemar) egy biológiailag aktív molekulákat tartalmazó komplex keverék, amely potens antimetasztatikus hatást fejt ki számos humán malignus betegségben. Jelen vizsgálatban az Avemar Jurkat leukémia sejtek életképességére, proliferációjára, sejtciklusára, apoptózisára és a nukleinsav szintézis szénatom-ellátásának szabályozásában kulcsfontosságú glikolitikus/pentóz ciklus enzimekre gyakorolt hatását vizsgálatuk. Az Avemar Jurkat tumorsejtekben mért citotoxikus IC(50) koncentrációja 0,2 mg/ml, és a nyers por emelkedő koncentrációja dózisfüggő módon gátolja a Jurkat sejtek proliferációját. A 0,2 mg/ml koncentráció felett alkalmazott Avemar több mint 50%-kal gátolja a sejtnövekedést (72 órás inkubáció során), amit az áramlási hisztogramokon a szub-G(1) csúcs jelentkezése előz meg 48 óránál. A propidium-jodid és annexin V festett sejtek lézeres pásztázó citometriás vizsgálata alapján az Avemar növekedést gátló hatása összefüggött az erőteljes apoptózist indukáló hatással. A benziloxikarbonil-Val-Ala-Asp-fluorometilketon apoptózisban mutatott gátlása és a poli(ADP-ribóz) fokozott proteolízise arra utal, hogy az Avemar celluláris hatását kaszpázok mediálják. A glükóz-6-foszfát dehidrogenáz és a transzketoláz aktivitás gátlása dózisfüggőnek bizonyult, ami korrelált az RNS ribózba történő csökkent (13)C beépüléssel és pentóz ciklus szubsztrátum áramlással. A pentóz ciklus enzimaktivitás csökkenése és a szénatomok nukleinsav prekurzorok szintézise felé tartó csökkent áramlása egy mechanisztikus magyarázatot adnak az erjesztett búzacsíra sejtnövekedést szabályzó és apoptózist indukáló hatására. Az Avemar biológiai hatásának kialakulása perifériás vérből nyert limfociták esetében kb. 50-szer magasabb IC(50) értéket (10,02 mg/ml) mutat, ami egy széles terápiás ablakot jelent e kiegészítő rákellenes szernél, toxikus hatások nélkül.
A stabil izotópokkal történő metabolikus térképezés lehetővé teszi a szubsztrátumok főbb metabolikus útvonalaiban történő eloszlásának követését élő sejtekben. Ezen eljárás segítségével kimutatták, hogy a transzformált emberi sejtekben nagymértékű metabolikus változások következnek be, és egyes rákellenes gyógyszerek hatása ezen metabolikus eltérések visszaállítása révén alakul ki. A tumorspecifikus metabolikus változások tumorsejtekben történő kimutatása révén a metabolikus térképezés lehetővé teszi a gyógyszerfejlesztők számára, hogy azonosítsák azon anyagcserelépéseket, amelyek a sejtproliferációt szabályozzák, és ezáltal lehetővé válik új rákellenes célpontok azonosítása, valamint az antiproliferatív metabolikus hatások főbb lépéseinek meghatározása.
Az Avemar (MSC) egy nem toxikus, igazoltan tumorellenes hatású, fermentált búzacsíra kivonat. Az Avemar szignifikáns mértékben javíthatja a rosszindulatú vastagbélrákban szenvedő betegek túlélési arányát. Jelen vizsgálatban az Avemar HT-29 humán vastagbélkarcinóma sejtvonalra gyakorolt hatását vizsgáltuk. Az Avemar gátolta a HT-29 sejtcsoportokat, az IC50 érték 118 mikrog/ml volt (7 nap inkubációval); ez az érték C-vitamin jelenlétében 100 és 75 mikrog/ml értékre csökkent. A vizsgált sejtvonalban az Avemar nekrózist és apoptózist idézett elő, amint azt a Hoechst/propidium-jodid festés igazolta. A sejtek 3200 mikrog/ml Avemarral történő 24 órás inkubációja a sejtek 28%-ában okozott nekrózist, míg 22%-ában indukált apoptózist. Az Avemar gátolta a HT-29 sejtek sejtciklusának G1 fázisban lépését. Ezen felül, az Avemar gátolta a de novo DNS szintézis kulcsenzimét, a ribonukleotid-reduktázt. Emellett megvizsgáltuk az Avemar ciklooxigenáz-1 és 2 enzimek aktivitására gyakorolt hatását. Az Avemar mindkét enzimet szignifikáns mértékben gátolta, az IC50 értékek egyenként 100 és 300 mikrog/ml voltak. A tanulmányban új magyarázattal szolgálunk ezen tumorellenes aktivitás tekintetében, amelyek az Avemarral kapcsolatos további vizsgálatok alapjául szolgálhatnak
Háttér: A fermentált búzacsíra kivonat (kódnév:MSC, kereskedelmi név: Avemar) egy biológiailag aktív molekulákat tartalmazó komplex keverék, amely potens antimetasztatikus hatást fejt ki számos humán malignus betegségben. Jelen vizsgálat célja az volt, hogy felmérjük az Avemar in vitro citotoxikus hatását 5 humán gyomorkarcinóma sejtvonalon, és hogy megvizsgáljuk, vajon e hatásmechanizmus apoptózison alapul-e. Módszerek: Az Avemar 5 humán gyomorkarcinóma sejtvonalra (SNU-1, SNU-5, SNU-16, SNU-620, MKN-45) gyakorolt citotoxikus hatását XTT citotoxicitás assay, míg az apoptózist az áramlásos hisztogram Sub-G1 frakciójának, illetve az annexin V- és propidium-jodid festett frakciójának segítségével mértük fel. Eredmények: Az Avemar dózisfüggő módon, több mint 90%-kal gátolta mind az 5 gyomorkarcinóma sejtvonal növekedését, az IC50 értékek növekvő sorrendben: SNU-5 (0,37 mg/ml), MKN-45 (0,49mg/ml), SNU-620 (0,52 mg/ml), SNU-1 (0,58 mg/ml) és SNU-16 (0,62 mg/ml). A Sub-G1 sejtek, valamint az annexin V- és propidium-jodid festett sejtek áramlásos citometriája szerint az Avemar növekedést gátló hatása az erőteljes apoptózist indukáló hatással függ össze. Következtetés: Az Avemar dózisfüggő módon gátolta a gyomorkarcinóma sejtek növekedését, feltételezhetően az apoptózis útvonalra gyakorolt hatás révén, és potenciálisan additív vagy szinergista hatást fejthet ki citotoxikus szerekkel.
A lipopoliszacharidok és/vagy a forbol-észterek által aktivált makrofágok igen érzékenyek az Avemar nevű szerre, amely egy erjesztett búzacsíra kivonat. Az Avemar szinergista hatású a lipopoliszacharidokkal és a PMA-val a citokin géntranszkripció és a gyulladásos citokin-felszabadulás indukciójának tekintetében. Magasabb koncentrációban a készítmény szignifikáns mértékben, hátrányosan befolyásolta az aktivált mieloid sejtek proliferációját és túlélését. Az Avemar kezelés az ICAM-1 szintézisét indukálta, és szinergista hatású volt a TNF ICAM-indukáló hatásával, de nem hatott a mikrovaszkuláris endotelsejtek VCAM-1 expressziójára. Az Avemar sejtaktivitást befolyásoló szignalizációs utakra gyakorolt hatását a HeLa sejtek alkotta modellen vizsgálták. Az Avemar kezelés dózisfüggő módon növelte a stressz-kinázok aktivitását, ami az AP-1 transzkripciós faktor aktivitását eredményezte. Az Avemar emellett aktiválta az NF-kappa B-érzékeny hírvivőket, de nem volt hatással a PKA-érzékeny szignalizációs útvonalra.
Az Avemar (MSC) egy nem toxikus, fermentált búzacsíra kivonat, amely bizonyítottan, szignifikáns mértékben javítja a túlélési arányt számos rosszindulatú betegségben. Megvizsgáltuk az Avemar humán HL-60 promielocita leukémiás sejtekre gyakorolt hatását. Az Avemar 24, 48 és 72 órával az inkubáció után gátolta a HL-60 sejtek növekedését, és az IC50 értékek egyenként 400, 190 és 160 mikrog/ml voltak. Az MSC-vel történő inkubáció dózisfüggő módon apoptózist indukált a tumorsejtek mintegy 85%-ában. Ezen felül az Avemar hátráltatta a sejtciklus G2-M fázisból G0-G1 fázisba való váltását, és szignifikáns mértékben csökkentette a de novo DNS szintézis egyik kulcsenzimének, a ribonukleotid-reduktáz in situ aktivitását. Összefoglalásként megállapíthatjuk, hogy az Avemar számos jótékony hatással rendelkezik, amelyek javíthatják a hagyományos kemoterápia eredményességét humán rosszindulatú betegségekben.
Háttér: Korábban bebizonyították, hogy az Avemar nevű búzacsíra kivonat jótékony hatású rákos megbetegedésekben. A kontroll csoportokhoz viszonyítva, az Avemar mind in vivo kísérletekben, mind klinikai vizsgálatokban szignifikáns mértékben meghosszabbította a túlélési időt. K562 humán leukémia sejtvonalakon az Avemar sejtnövekedést gátló hatását is kimutatták in vitro. Az Avemar p.o. (3 g/kg) dózisokban a kontroll csoporthoz képest szignifikáns mértékben megnövelte a túlélési arányt (p<0,005 Mann-Whitney próba) i.v. implantált K562 xenograft modellben, ami gyakorlatilag megegyezik a Gleevec kezelés hatásosságával. Tekintettel arra, hogy az Avemar hatásmechanizmusa/hatásmechanizmusai még nem ismertek teljesen, megvizsgáltuk, hogy milyen hatást gyakorol a kinázexpressziós panelre K562 in vitro modellben. Módszerek: a K562 sejteket (8x105 sejt/ml) Avemarral (500 µg/ml) kezeltünk, majd 3-3 panelmintából és a megfelelő kontrollokból mRNS-t izoláltunk 24 és 48 órával a kezelés után, illetve 24 órával a korábban 48 órán keresztül Avemarral kezelt sejtek mosását követően. A kinázexpressziós mintázat meghatározásához Kinase OpenArray™ lemezeket használtunk, amely panelenként több mint 500 kinázgént és azok kontrolljait négy másolatban tartalmazta. Akkor értékeltünk változást az expresszióban, ha az átlagérték 1 feletti (az mRNS másolatszámának 2-szeres változása) és ha a szórás viszonylag alacsony volt (2xSZÓRÁS = ÁTLAG). Eredmények: 16 olyan kinázt találtunk, amelyek expressziója átmenetileg vagy tartósan (mosás után legalább 24 órán át) csökkent (pl. CCL2, ABR, FLT1, EphB6, TGFa) és 30 olyan kinázt, amelyek expressziója megnövekedett (pl. CPT1B, IRE1, ITK, RON, LTK, EphB2, FASTK). Következtetések: Eredményünk alátámasztja, hogy az Avemar kezelés számos olyan kináz expresszióját megváltoztatja, amelyeknek szerepe van a sejtciklus, sejtvándorlás, apoptózis és szignáltranszdukció kialakulásában. Ebből kifolyólag, eredményeink rávilágíthatnak az Avemar fő hatásmechanizmusára/hatásmechanizmusaira, és elősegíthetik e természetes kivonat hatóanyagának/hatóanyagainak azonosítását.
Az Avemar (MSC) egy nem-toxikus fermentált búzacsíra kivonat, amelyről kimutatták, hogy szignifikánsan javítja a különböző daganatos betegségekben szenvedő betegek túlélését. Jelen tanulmányunkban az Avemar hatását vizsgáltuk szenzitív és 5-FdUrd/Ara-C keresztrezisztens H9 humán lymphoma sejteken. 48, illetve 72 órás inkubálás után az Avemar IC50 értéke szenzitív H9 sejtek esetén 290 és 200 μg/ml, míg 5-FdUrd/Ara-C keresztrezisztens H9 sejteknél 180 és 145 μg/ml volt. A 48 órás 300 μg/ml-es koncentrációban alkalmazott MSC kezelés dózisfüggő apoptózist indukált a szenzitív H9 sejtek 48%-ában. A keresztrezisztens H9 sejtekben a 48 órás 200 μg/ml-es Avemar inkubáció a daganatos sejtek 41%-nál vezetett apoptózishoz. A különböző koncentrációjú MSC kezelés következtében létrejövő növekedésgátlás a szenzitív H9 sejtek esetén főként a sejtciklus S fázisában történt, mely a sejtpopuláció 54%-ról 73%-ra történő növekedését, míg a G0-G1 fázisban 40%-ról 19%-ra történő sejtdepléciót eredményezett. A keresztrezisztens H9 sejtekben történő növekedésgátlás is főként az S fázisban jött létre, ez a sejtpopuláció 45%-ról 68%-ra történő növekedését, míg a G0-G1 fázisban 45%-ról 31%-ra történő sejtdepléciót okozott. Mivel az MSC kezelés során nem alakul ki 5-FdUrd/Ara-C rezisztencia, ezért további vizsgálatok szükségesek a pontos hatásmechanizmus felderítéséhez. Összegezve elmondhatjuk, hogy az Avemarnak számos jótékony hatása van, melynek következtében felmerül az alkalmazása a humán daganatos betegségek konvencionális kemoterápiájában.