Keresés
Tudományos publikációk
Az „Avemar pulvis” olyan por, amelyet búzacsíra fermentációjával állítanak elő maltodextrin és szilícium-dioxid szárító adalékanyagok hozzáadásával, és amely standardizált módon körülbelül 200 μg/g 2,6-dimetoxi-p-benzokinon természetes összetevőt tartalmaz. Az Egyesült Államokban a termékre vonatkozóan elvégzett toxikológiai és klinikai vizsgálatok azt bizonyították, hogy táplálék kiegészítőként való rendeltetésszerű használata biztonságos. Az Avemar pulvis készítményt Magyarországon, a Cseh Köztársaságban, Bulgáriában és Romániában mint „daganatos betegek részére szánt orvosi tápszert” jóváhagyták és 1998. óta használják. A rágcsálókon orálisan adagolt Avemar pulvis alkalmazásával végzett akut és SZU BAKUT toxicitási vizsgálatok azt mutatták, hogy az ajánlott napi orális adagolásnál (8,5 g/nap vagy 121 mg/testtömeg kg/nap egy 70 kg testtömegű személy esetében) akár körülbelül 25-ször nagyobb dózisok (2000-3000 mg/testtömegkg/nap) nem idéztek elő mellékhatásokat. A vizsgálati anyag in vitro és in vivo körülmények között nem bizonyult sem mutagénnek, sem genotoxikusnak. Az Avemar pulvis-t daganatos betegeknél a gyógyszeres terápia kiegészítő kezeléseként 8,5 g/nap dózisban alkalmazó klinikai vizsgálatokban a szer nem bizonyult toxikusnak, sőt, az eredmények azt mutatják, hogy csökkentette a kemoterápia mellékhatásait. Összességében az vonható le, hogy az Avemar pulvis valószínűleg nem jár mellékhatásokkal táplálékkiegészítő összetevőként való, rendeltetésszerű használata esetén.
Rákos betegségekben szenvedők természetes készítményeket használnak kiegészítőként anélkül, hogy arról az őket kezelő onkológiai személyzet tudna. Fontos annak ismerete, hogy e készítmények közül melyik hatékony olyan betegségek ellen, mint a rák, és melyek hatástalanok. Fontos emellett meghatározni a természetes készítmények hatásmechanizmusait, főként azokat, amelyek fontosak a rák megelőzése vagy kezelése szempontjából. Jelen közlemény célja egy ilyen természetes készítmény, a fermentált búzacsíra kivonat (Avemar) rákos betegekben való alkalmazásának áttekintése. Az Avemar mind a rák állatmodelljeiben, mind rákos betegek bevonásával végzett humán klinikai vizsgálatokban hatékonynak bizonyult, de több jól kontrollált humán vizsgálat szükséges ahhoz, hogy teljesen felmérhető legyen az Avemar rákos megbetegedésekben mutatott hatása. Az Avemar rákellenes hatását számos módon fejt ki, valószínűleg azért, mert e termék sok olyan nem meghatározott összetevőt tartalmaz, amelyek számos biológiai rendszert befolyásolhatnak rákos betegekben.
Háttér: Egy in vitro vizsgálat kimutatta, hogy az Avemar fokozza a tamoxifen MCF7 (ER+) emlőkarcinóma sejtekre gyakorolt hatását. Módszerek: BDF1 egerekbe MXT (ER+) egér emlőtumor-szövetet transzplantáltunk s.c. A tumorral rendelkező állatokat szájon keresztül Avemarral kezeltük. Ezt követően összehasonlítottuk a leghatékonyabb Avemar dózisú (3,0 g/kg), tamoxifen (0,5 mg/kg s.c.), examesztán (10 mg/kg i.p.) és anasztrazol (5 mg/kg i.p.) monoterápiákat, valamint azok Avemarral való kombinációjait. Minden kezelést naponta egyszer alkalmaztunk, a tumortranszplantációt követő 7. naptól kezdve 10 napon keresztül. Ugyanezt a kísérleti protokollt megismételtük C.B-17/Icr-scid/scid egerekben transzplantált T47/D (ER+) humán emlőkarcinóma sejtvonalak esetében is. Végül, az Avemarral kezelt állatok T47/D és MDA-MB-231 (ER-) xenograftjainak növekedését összehasonlítottuk. A tumortérfogatot az MTX esetében a transzplantáció utáni 25. napig, míg a xenograft esetében 55. napig mértük. Eredmények: Az MXT modellben minden monoterápia és kombinációs kezelés a tumornövekedés csökkenéséhez vezetett. Az Avemar bármelyik endokrinológiai kezeléssel való kombinációja az endokrinológiai monoterápiához hasonlítva fokozta a kezelés hatékonyságát. A négy monoterápia közül az Avemar érte el a legjobb eredményt (50%-os gátlás). Az Avemar examesztánnal való kombinációja a kontrollhoz képest 60,4%-kal erőteljesebb tumornövekedés-gátlást okozott. A többi kezelés nem haladta meg az Avemar monoterápia hatását. A xenograft modell esetében az Avemar 50%-os tumornövekedési gátlást okozott a kontrollhoz képest, és hatékonyabb volt a többi kezelésnél: examesztán (26%), anasztrazol (25%) és tamoxifen (42%). Az Avemarral való kombináció minden esetben, 3-10% között javította a hatékonyságot. Az Avemar hatása hasonló volt a T47/D (49%) és MDA-MB-231 (52%) xenograft összehasonlításban. Következtetés: Az Avemar ER pozitív MXT egér emlőkarcinómára és T47/D xenograft modellre gyakorolt tumornövekedést gátló hatása hasonló volt (ugyanolyan, vagy erősebb), mint a standard hormonális kezelésé. Az Avemar egyértelműen nem csökkentette a standard kezelés hatását.
A vizsgálatban a búzacsíra fermentációjával nyert kivonat (EBK, Avemar) gyulladáscsökkentő hatását vizsgáltuk patkány adjuváns artritisz (AA) modell segítségével. Az AA-ban szenvedő Wistar patkányoknak az EBK és gyulladáscsökkentő szerek (indometacin, dexametazon) különböző dózisait adtuk monoterápiában, és az EBK-t diklofenakkal vagy dexametazonnal kombinációban is alkalmaztuk. A mancsok pletizmográfiás vizsgálata mellett, a szinoviális szövetek szövettani vizsgálata és a CD4+ és CD8+ T-limfociták azonosítása is megtörtént. A COX-1 és COX-2 génexpressziót valós idejű polimeráz láncreakcióval (PCR) határoztuk meg. Az EBK monoterápia szignifikáns mértékben gátolta a másodlagos (immunmediált) válasz kialakulását AA-ban, és a dexametazon és az indometacin az EBK-hoz hasonló mértékű gátló hatást fejtettek ki. Az érintett ízületek szövettani elemzése ezt megerősítette. Az EBK gátolta a COX-1 és -2 enzimeket, míg az indometacin fokozta a COX-2 gén expresszióját. Az EBK a diklofenakkal additív hatású volt. Összefoglalhatjuk, hogy az EBK szignifikáns gyulladáscsökkentő hatású, amit pletizmográfia, szövettan és valós idejű PCR is megerősített.
Háttér: Korábban bebizonyították, hogy az Avemar nevű búzacsíra kivonat jótékony hatású rákos megbetegedésekben. A kontroll csoportokhoz viszonyítva, az Avemar mind in vivo kísérletekben, mind klinikai vizsgálatokban szignifikáns mértékben meghosszabbította a túlélési időt. K562 humán leukémia sejtvonalakon az Avemar sejtnövekedést gátló hatását is kimutatták in vitro. Az Avemar p.o. (3 g/kg) dózisokban a kontroll csoporthoz képest szignifikáns mértékben megnövelte a túlélési arányt (p<0,005 Mann-Whitney próba) i.v. implantált K562 xenograft modellben, ami gyakorlatilag megegyezik a Gleevec kezelés hatásosságával. Tekintettel arra, hogy az Avemar hatásmechanizmusa/hatásmechanizmusai még nem ismertek teljesen, megvizsgáltuk, hogy milyen hatást gyakorol a kinázexpressziós panelre K562 in vitro modellben. Módszerek: a K562 sejteket (8x105 sejt/ml) Avemarral (500 µg/ml) kezeltünk, majd 3-3 panelmintából és a megfelelő kontrollokból mRNS-t izoláltunk 24 és 48 órával a kezelés után, illetve 24 órával a korábban 48 órán keresztül Avemarral kezelt sejtek mosását követően. A kinázexpressziós mintázat meghatározásához Kinase OpenArray™ lemezeket használtunk, amely panelenként több mint 500 kinázgént és azok kontrolljait négy másolatban tartalmazta. Akkor értékeltünk változást az expresszióban, ha az átlagérték 1 feletti (az mRNS másolatszámának 2-szeres változása) és ha a szórás viszonylag alacsony volt (2xSZÓRÁS = ÁTLAG). Eredmények: 16 olyan kinázt találtunk, amelyek expressziója átmenetileg vagy tartósan (mosás után legalább 24 órán át) csökkent (pl. CCL2, ABR, FLT1, EphB6, TGFa) és 30 olyan kinázt, amelyek expressziója megnövekedett (pl. CPT1B, IRE1, ITK, RON, LTK, EphB2, FASTK). Következtetések: Eredményünk alátámasztja, hogy az Avemar kezelés számos olyan kináz expresszióját megváltoztatja, amelyeknek szerepe van a sejtciklus, sejtvándorlás, apoptózis és szignáltranszdukció kialakulásában. Ebből kifolyólag, eredményeink rávilágíthatnak az Avemar fő hatásmechanizmusára/hatásmechanizmusaira, és elősegíthetik e természetes kivonat hatóanyagának/hatóanyagainak azonosítását.
A Magyar Arc-, Állcsont- és Szájsebészeti Társaság áttekintette az Avemarral kapcsolatos kutatási eredményeket, és az alábbi állásfoglalást adta ki:
Fej-nyaki tumorokban, elsôsorban a szájüreg rosszindulatú daganatos megbetegedéseiben szenvedô betegeknél a kiegészítô Avemar tápszer tartós alkalmazásával szignifikánsan lassítható a betegség progressziója, jelentôsen megnövelhetô az ötéves túlélés, javítható az életminôség és csökkenthetô a betegeket érô oxidatív stressz. A Társaság a szupportív Avemar tápszeres kezelést a szájüreg rosszindulatú daganatos megbetegedéseiben – II., III., IV. stádiumokban – alkalmazott komplex terápiás protokolok fontos részének tartja.
Célkitűzés. A fermentált búzacsíra kivonat (Avemar®) hatásának vizsgálata súlyos reumatoid artritiszben (RA) szenvedő betegek esetében.
Módszerek. Tizenöt, (Steinbrocker II-III stádiumú) RA-ban szenvedő és két különböző DMARD kezelésre nem megfelelően reagáló, női beteg bevonása egy 1 éves, nyílt, előzetes (pilot) klinikai vizsgálatba. A DMARD és a szteroidos kezeléseket rögzítették, és folytatták. A betegek kiegészítő kezelésként Avemar®-t kaptak. A hatékonyság értékelésére a Ritchie-féle artikuláris indexet, a funkcionális képességet mérő Egészségfelmérő (Health Assessment Questionnaire HAQ) kérdőívet és a reggeli ízületi merevséget alkalmazták. A betegeket kiinduláskor, valamint a 6. és a 12. hónapban értékelték. A statisztikai elemzésekhez Wilcoxon tesztet alkalmazták.
Eredmények. A Ritchie-féle artikuláris index, a HAQ kérdőív és a reggeli merevség alakulása mind a 6., mind a 12. hónapban szignifikáns javulást mutatott a kiindulási értékekhez képest. A betegek mintegy felénél a szteroidos kezelés adagjait csökkenteni lehetett. Az Avemar® alkalmazása mellett mellékhatásokat nem figyeltek meg. Konklúzió. A standard kezelés folyamatos Avemar® alkalmazással való kiegészítése jótékony hatással van az RA-ban szenvedő betegekre.
A közlemény áttekintést ad a készítmény colorectalis rák kezelésében betöltött szerepérôl az eddigi expe- rimentális és klinikai eredmények ismeretében. A daganatos betegségek kiegészítô kezelésében speciális – gyógyászati célra szánt – tápszer minőségben törzskönyvezett fermentált búzacsíra-kivonat (kódnév: MSC, kereskedelmi név: Avemar) daganatgátló hatást fejt ki HCR-25 humán coloncarcinoma xenograftban, 5-fluorouracillal szinergizmusban pedig egér C- 38 colorectalis carcinomában. Azoximetánnal indukálható F-344 patkány coloncarcinomában kemopreventív. A daganatgátló hatás egyik fontos tumorspecifikus mechanizmusa a daganatsejtek apoptosisának fokozása a PARP kaszpázmediált hasításának indukciója útján. A fermentált búzacsíra-kivonat – szupportív terápia keretei közt – daganatgátló hatásúnak bizonyult colorectalis rákban. 30 radikálisan operált lege artis posztoperatív kezelésben részesült beteg közül 12 részesült fermentált búzacsíra-kivonat kiegészítésben, akiknél 9 hónapos megfigyelési idő alatt nem alakult ki távoli áttét, szemben a kontroll csoport 4 betegével. 34 radikálisan operált posztoperatív kemoterápiában részesült beteg közül 17-nél a kezelést fermentált búzacsíra-kivonattal is kiegészítették; ebben a csoportban a túlélés meghosszabbodását észlelték. Nyílt multicentrikus kohorszalapú vizsgálatban 170 radikálisan operált beteg részesült lege artis kezelésben (kemo-, ill. radioterápia), közülük 66-an emellett fermentált búzacsíra-kivonatot is kaptak. Eredmények (fermentált búzacsíra-kivonat vs. kontroll): új lokális recidíva: 3% vs. 17,3% (p < 0,01), új szervi áttét: 7,65% vs. 23,1% (p < 0,01), exitus: 12,1% vs. 31,7% (p < 0,01). Progressziós események összesen: 16,7% vs. 42,3% (p < 0,001). A prog- ressziómentes és össztúlélés valószínûsége szignifikánsan nagyobb volt a fermentált búzacsíra-kivonatot is szedô csoportban. Cox-féle proportional hazard módszerrel a klinikai stádium és a fermentált búzacsíra-kivonat kezelés túlélésre gyakorolt prediktív hatását igazolták. Enyhe gastrointestinalis mellékhatások 9 esetben jelentkeztek. A fermentált búzacsíra-kivonat szupportív alkalmazása colorectalis carcinomában a lege artis terápia része.
A lipopoliszacharidok és/vagy a forbol-észterek által aktivált makrofágok igen érzékenyek az Avemar nevű szerre, amely egy erjesztett búzacsíra kivonat. Az Avemar szinergista hatású a lipopoliszacharidokkal és a PMA-val a citokin géntranszkripció és a gyulladásos citokin-felszabadulás indukciójának tekintetében. Magasabb koncentrációban a készítmény szignifikáns mértékben, hátrányosan befolyásolta az aktivált mieloid sejtek proliferációját és túlélését. Az Avemar kezelés az ICAM-1 szintézisét indukálta, és szinergista hatású volt a TNF ICAM-indukáló hatásával, de nem hatott a mikrovaszkuláris endotelsejtek VCAM-1 expressziójára. Az Avemar sejtaktivitást befolyásoló szignalizációs utakra gyakorolt hatását a HeLa sejtek alkotta modellen vizsgálták. Az Avemar kezelés dózisfüggő módon növelte a stressz-kinázok aktivitását, ami az AP-1 transzkripciós faktor aktivitását eredményezte. Az Avemar emellett aktiválta az NF-kappa B-érzékeny hírvivőket, de nem volt hatással a PKA-érzékeny szignalizációs útvonalra.
Háttér: A fermentált búzacsíra kivonat (kódnév:MSC, kereskedelmi név: Avemar) egy biológiailag aktív molekulákat tartalmazó komplex keverék, amely potens antimetasztatikus hatást fejt ki számos humán malignus betegségben. Jelen vizsgálat célja az volt, hogy felmérjük az Avemar in vitro citotoxikus hatását 5 humán gyomorkarcinóma sejtvonalon, és hogy megvizsgáljuk, vajon e hatásmechanizmus apoptózison alapul-e. Módszerek: Az Avemar 5 humán gyomorkarcinóma sejtvonalra (SNU-1, SNU-5, SNU-16, SNU-620, MKN-45) gyakorolt citotoxikus hatását XTT citotoxicitás assay, míg az apoptózist az áramlásos hisztogram Sub-G1 frakciójának, illetve az annexin V- és propidium-jodid festett frakciójának segítségével mértük fel. Eredmények: Az Avemar dózisfüggő módon, több mint 90%-kal gátolta mind az 5 gyomorkarcinóma sejtvonal növekedését, az IC50 értékek növekvő sorrendben: SNU-5 (0,37 mg/ml), MKN-45 (0,49mg/ml), SNU-620 (0,52 mg/ml), SNU-1 (0,58 mg/ml) és SNU-16 (0,62 mg/ml). A Sub-G1 sejtek, valamint az annexin V- és propidium-jodid festett sejtek áramlásos citometriája szerint az Avemar növekedést gátló hatása az erőteljes apoptózist indukáló hatással függ össze. Következtetés: Az Avemar dózisfüggő módon gátolta a gyomorkarcinóma sejtek növekedését, feltételezhetően az apoptózis útvonalra gyakorolt hatás révén, és potenciálisan additív vagy szinergista hatást fejthet ki citotoxikus szerekkel.
Az Avemar (MSC) egy nem toxikus, igazoltan tumorellenes hatású, fermentált búzacsíra kivonat. Az Avemar szignifikáns mértékben javíthatja a rosszindulatú vastagbélrákban szenvedő betegek túlélési arányát. Jelen vizsgálatban az Avemar HT-29 humán vastagbélkarcinóma sejtvonalra gyakorolt hatását vizsgáltuk. Az Avemar gátolta a HT-29 sejtcsoportokat, az IC50 érték 118 mikrog/ml volt (7 nap inkubációval); ez az érték C-vitamin jelenlétében 100 és 75 mikrog/ml értékre csökkent. A vizsgált sejtvonalban az Avemar nekrózist és apoptózist idézett elő, amint azt a Hoechst/propidium-jodid festés igazolta. A sejtek 3200 mikrog/ml Avemarral történő 24 órás inkubációja a sejtek 28%-ában okozott nekrózist, míg 22%-ában indukált apoptózist. Az Avemar gátolta a HT-29 sejtek sejtciklusának G1 fázisban lépését. Ezen felül, az Avemar gátolta a de novo DNS szintézis kulcsenzimét, a ribonukleotid-reduktázt. Emellett megvizsgáltuk az Avemar ciklooxigenáz-1 és 2 enzimek aktivitására gyakorolt hatását. Az Avemar mindkét enzimet szignifikáns mértékben gátolta, az IC50 értékek egyenként 100 és 300 mikrog/ml voltak. A tanulmányban új magyarázattal szolgálunk ezen tumorellenes aktivitás tekintetében, amelyek az Avemarral kapcsolatos további vizsgálatok alapjául szolgálhatnak
Máig vitatott, hogy az oxidatív stressz mennyire segíti elő a gyulladásos és immunválaszokat járul hozzá az autoimmun reumás betegségek (ARD-k) és szövődményeik kialakulásához. Jelen áttekintésben körüljárjuk a diéta szerepét ilyen betegségek kialakulásában, és elemezzük a szokásos speciális kezelést kiegészítő étrendi kiegészítés lehetséges jótékony hatásait. Ezen felül megvizsgáljuk az oxidatív stressz lehetséges szerepét az ARD-k és szövődményeik patofiziológiájában, e szerep vizsgálatára alkalmas módszereket és annak lehetőségét, hogy étrendmódosítással befolyásoljuk az oxidatív útvonalakat. Nem kizárt, hogy a jövőben az immunmoduláns kezelés és az antioxidáns hatású szerek közötti kölcsönhatással képesek leszünk kontrollálni a kötőszöveti elváltozásokat, míg a jelenlegi immunszuppresszív kezelés toxikus hatásokat idézhet elő.
CÉL: Jelen nyílt, (a diagnózison, a betegség stádiumán, életkoron és nemen alapuló) párillesztéses előzetes klinikai vizsgálat célja annak felmérése volt, hogy az MSC (Avemar) orvosi tápszerrel kombinált citosztatikumok és az MSC önmagában való folyamatos alkalmazása csökkenti-e a kezelés okozta lázas neutropénia incidenciáját szolid rákban szenvedő gyermekeknél az MSC nélküli, de egyebekben azonos kezeléshez képest. MÓDSZEREK: 1998 decembere és 2002 májusa között 22 beteget (11 párt) vontak be a vizsgálatba. Kiinduláskor a tumorok stádium-besorolása azonos volt az egyes párokban (a legtöbb esetben pTNM=T2N0M0), két olyan eset kivételével, ahol az MSC készítménnyel kezelt csoportban a betegek prognózisa ennél rosszabb volt (a kiinduláskor áttéttel rendelkeztek). A két csoport között nem volt szignifikáns eltérés a betegek átlagéletkorának, (az MSC-vel történő) kezelési idő és az utánkövetés hosszának, a centrális vénás katéterrel ellátott betegek számának, a kemoterápiás ciklusok számának, a neutropénia ellenes megelőző beavatkozások gyakoriságának, az antibiotikus és lázcsillapító kezelések típusának és adagolásának tekintetében. EREDMÉNYEK: A kezelési (utánkövetési) időszak alatt a rosszindulatú betegség progressziója nem volt megfigyelhető, és a lázas neutropéniás események számának és gyakoriságának végpontja tekintetében szignifikáns különbség volt a két csoport között: az MSC csoportban 30 lázas neutropéniás epizódot (24,8%), míg a kontroll csoportban 46 (43,4%) epizódot regisztráltak (Wilcoxon-féle előjeles rangpróba, p <0,05). KÖVETKEZTETÉSEK: A rákellenes kezelés MSC orvosi tápszerrel való folyamatos kiegészítése csökkenti a szolid rákos betegségben szenvedő gyermekek esetében a kezelés okozta lázas neutropénia incidenciáját.
Az Avemar nevű szert, ami egy fermentált búzacsíra kivonat, kiegészítő kezelésként alkalmazták emberi rákos betegségekben. Mivel a tamoxifent gyakran alkalmazzák ER+ emlőrák kezelésében, jelen vizsgálatban a tamoxifen és az Avemar MCF-7 emlőrákos sejtekre gyakorolt kombinált hatását vizsgáltuk annak érdekében, hogy lehetséges agonista vagy antagonista hatásokat tárjunk fel. A citotoxicitást MTT assay segítségével, a mitózisok és apoptózisok százalékos előfordulását morfológiailag, az apoptózist és az S-fázist áramlásos citometriával, míg az ösztrogénreceptor aktivitást az ösztrogénreceptor érzékeny pS2 gén mRNS előállításának szemikvantitatív mérésével határoztuk meg. A tamoxifen önmagában (1 nM) nem befolyásolta az apoptózis százalékos előfordulását és a kezelést nem kapó sejtekhez képest a szignifikáns mértékben csökkentette az S-fázis százalékos arányát. Az Avemar (625 mikrog/ml) 48 órás kezelés után szignifikáns mértékben fokozta az apoptózist. A tamoxifen + Avemar a kezelés után már 24 órával szignifikáns mértékben fokozta az apoptózist, de csak kismértékben (nem szignifikáns eredmény) befolyásolta a mitózist és az S-fázist. Az Avemar fokozta, a tamoxifen csökkentette, míg a tamoxifen + Avemar tovább csökkentette az MCF-7 sejtek ösztrogénreceptor aktivitását. Mivel a tamoxifen kezeléshez adott Avemar fokozta az apoptózist, az Avemar kiegészítő kezelésként való alkalmazása ER+ emlőtumorokban javíthatja a tamoxifen terápiás hatásait.
Az Avemar (Biromedicina Co., Budapest, Magyarország) egy immunmoduláns és antimetasztatikus hatással bíró búzacsíra készítmény, amelyet eltérő hatásmechanizmusú citosztatikus gyógyszerekkel egyidejűleg alkalmaztunk in vitro és in vivo annak érdekében, hogy megállapítsuk, vajon ez az egyidejű alkalmazás antagonista vagy szinergista hatást fejt-e ki a sejttenyészet életképességére, a tumornövekedésre és a transzplantábilis egértumorral (3LL-HH) beoltott egerek túlélésére. A dakarbazin, 5-fluorouracil és az adriblasztina hatásával ellentétben, az Avemar in vitro nem befolyásolta az MCF-7, HepG2 vagy Vero sejtek életképességét. Endoxannal, Navelbinnel és doxorubicinnel kombinálva, az Avemar in vivo nem gátolta a citosztatikumok tumornövekedést gátló hatását. Az Avemar citosztatikus szerekkel való kombinációja nem fokozta a citosztatikus szerek toxicitását, és egyáltalán nem bizonyult toxikusnak. Az Avemar a toxicitás kockázatának növelése és az antiproliferatív hatás csökkenése nélkül, egyidejűleg alkalmazható citosztatikus szerekkel.
Az MSC (Avemar) egy olyan speciális tápszer, amely preklinikai és megfigyeléses klinikai vizsgálatok eredményei alapján antimetasztatikus aktivitást fejt ki, toxicitás nélkül. Jelen, nyílt elrendezésű, kohort vizsgálat a rákellenes kezeléshez adott MSC (9 g naponta egy alkalommal) és az önmagában alkalmazott rákellenes kezelés hatását hasonlította össze három onkosebészeti központból bevont, kolorektális rákban szenvedő betegeknél. A vizsgálat során a kohortokba való kerülés a betegek kívánsága alapján történt. 66 kolorektális rákban szenvedő beteg részesült több mint 6 hónapig kiegészítő MSC kezelésben, míg a kontroll csoportot 104 beteg alkotta (ők csupán rákellenes kezelésben részesültek). A két csoport között nem mutatkozott statisztikai különbség a diagnózis felállításától az utolsó vizit idejéig eltelt időszakban. A végpontelemzés alapján a progresszióval összefüggő események szignifikánsan ritkábban jelentkeztek az MSC csoportban (újonnan észlelt rekurrencia: 3,0 kontra 17,3 %, p<0,01; új metasztázisok: 7,6 kontra 23,1%, p<0,01; elhalálozás: 12,1 kontra 31,7%, p<0,01). A túlélésre vonatkozó elemzés szignifikáns mértékű javulást észlelt az MSC csoportban a progressziómentes (p=0,0184) és a teljes túlélés (p=0,0278) valószínűségében. A Cox-féle proporcionális kockázat szerint a túlélés prediktorainak az UICC stádium és az MSC kezelés bizonyultak. A rákellenes kezelés kiegészítése MSC-vel több mint 6 hónapon keresztül, kedvező hatású kolorektális rákban szenvedő betegeknél a teljes és a progressziómentes túlélés tekintetében.
Az áttétekkel is sújtott tüdőrákos betegek életminősége igen rossz, mely a terápia hatékonyságát és a túlélés tartamát is hátrányosan befolyásolja. Ezért az ilyen betegeknél az életminőség javítása különösen fontos. Kísérletesen bizonyítást nyert, hogy egy per os alkalmazható fermentált búzacsíra-készítmény (Avemar) igen erős immunmoduláló és egyben daganatgátló hatással rendelkezik. Ezért nyílt "pilot" klinikai vizsgálatot végeztünk annak felderítésére, hogy alkalmas lehet-e ez a készítmény tüdőrákos betegek szupportív célú kezelésére. A vizsgálat tizenhat (8 nő és 8 férfi) citológiailag és hisztológiailag igazolt tüdőrákos (7 kissejtes, 9 adenocarcinomás) beteg bevonásával történt. A betegek a szokványos onkoterápiás kezelések mellett naponta egyszer Avemart is szedtek a kezelések egész tartama alatt. A készítmény szedésének átlagos időtartama így 8 ± 2 hónap volt. A betegeknél az EORTC QLQ-C30 kérdőív felhasználásával az életminőség és az abban beálló változások felmérésére irányuló vizsgálat történt, a kérdésekre adott — pontokban kifejezett — válaszok alapján. A felmérést a kezelés megkezdésekor és 12 hetenként, folyamatos Avemar-szedés után végeztük el. A válaszok statisztikai analízise szerint e betegeknél a globális egészségi állapot és a szociális funkciók tekintetében egyaránt szignifikáns javulás mutatkozott és fáradékonyságuk is szignifikánsan csökkent. A fájdalmat, étvágytalanságot és az emocionális funkciókat illetõen is javulás mutatkozott.