Keresés
Tudományos publikációk
A fermentált búzacsíra-kivonatot (Avemar, FWGE) jelenleg speciális – gyógyászati célra szánt – tápszerként használják daganatos betegek esetében. Néhány, nemrég megjelent vizsgálati eredmény alapján az FWGE antiproliferatív, antimetasztatikus és immunológiai hatásokkal rendelkezik, amelyeket legalábbis részben két kinonnak, a 2-metoxi-benzokinon és a 2,6-dimetoxi-benzokinon összetevőknek tulajdonítanak. Ezen, aktivitással kapcsolatos eredmények alapján tovább vizsgáltuk az FWGE in vitro antiproliferatív aktivitását önmagában, és kombinációban több, széleskörűen használt citosztatikus szerrel: 5-FU-val, oxaliplatinnal vagy irinotekánnal humán tumoros sejtvonalak széles spektrumán. A dózis-válasz összefüggés vizsgálatához szulforodamin B assay-t alkalmaztunk, az IC50 értékeket a Hill egyenlettel számoltuk ki. Az egyidejű és egymást követő gyógyszeralkalmazás által kiváltott gyógyszerkölcsönhatást Drewinko modelljével becsültük meg, míg a potenciális klinikai aktivitást a relatív tumorellenes aktivitás (RTA) modellel határoztuk meg. Az apoptózist DNS gélelektroforézissel vizsgáltuk. Az Avemar apoptózist és szignifikáns mértékű tumorellenes aktivitást mutatott a 32 humán rákos sejtvonal jelentős részében. A legnagyobb aktivitást a neuroblasztóma sejtvonalban észleltük, ahol az átlag IC50 érték 0,042 mg/ml volt.
Emellett az IC50 tartomány a nagyon keskeny, 0,3 mg/ml és 0,54 mg/ml közötti tartományba esett 8 vastagbélrák sejtvonal esetében. A kombinációs kísérletek során, az FWGE és az 5-FU, oxaliplatin vagy irinotekán szerek egyidejű alkalmazásakor additív vagy szinergista gyógyszerkölcsönhatást észleltünk a vastagbélrákos sejtvonalak esetén; a legerősebb hatást az 5- FU-val történő kombináció mutatta. Az 5-FU és az FWGE egymás utáni alkalmazásakor a szinergizmus megszűnt. Az eredmények összefoglalásaként megállapíthatjuk, hogy az Avemar szignifikáns mértékű tumorellenes aktivitást fejtett ki tumormodellünk esetében. Az FWGE 5-FU, oxaliplatin vagy irinotekán szerekkel történő egyidejű alkalmazása során additív vagy szinergista gyógyszerkölcsönhatást figyeltünk meg. Az FWGE és az 5-FU szinergista hatása vastagbélrákos sejtvonalakban az alkalmazási sorrendtől függ, amennyiben az 5-FU kezelés megelőzi az FWGE kezelést, szinergia megfigyelhető, ellenkező esetben nem szignifikáns mértékű antagonizmust tapasztaltunk.
Mindezek tovább indokolják az FWGE klinikai gyógyszer-kombinációkban történő alkalmazásának vizsgálatát.
A fermentált búzacsíra-kivonat (Avemar; fermented wheat germ extract, FWGE) egy több összetevőből álló készítmény, amely többek között 2-metoxi-benzokinont és 2, 6-dimetoxi-benzokinont tartalmaz; ezek felelősek feltehetően a biológiai hatások egy részéért. Az FWGE befolyásolja az anaerob glikolízist, a pentóz ciklust és a ribonukleotid-reduktázt.
Szignifikáns antiproliferatív hatású, és apoptózist okoz a kaszpáz-poli [ADP-ribóz] polimeráz-útvonal aktiválásán keresztül. Az FWGE szinergisztikus kölcsönhatásba lép számos rákellenes gyógyszerrel, és antimetasztatikus tulajdonságúnak bizonyult egérmodellekben. Az FWGE továbbá az MHC-I komplex down-regulációja, valamint a TNF-" és különböző interleukin indukálása útján befolyásolja az immunválaszt. Az F-344 patkánymodell adatai igazolják az FWGE vastagbélrák megelőző hatékonyságát.
Melanómában szenvedő betegek bevonásával végzett, II. fázisú, randomizált vizsgálat klinikai adatai szignifikáns jótékony hatást mutattak a dakarbazin-FWGE kombinációval kezelt betegek esetében a progressziómentes túlélés (progression free survival, PFS) és a teljes túlélés (overall survival, OS) tekintetében. Hasonlóképp, a kolorektális rákra vonatkozóan végzett vizsgálatokból származó adatok az FWGE kezelés jótékony hatására utaltak. Az OS és a PFS megnyújtása mellett az Avemar számos vizsgálatban javította az életminőséget.
Következtetés: Következtetésként elmondható, hogy az eddig rendelkezésre álló adatok igazolják az Avemar vény nélküli speciális – gyógyászati célú – tápszerként való alkalmazását rákos betegek esetében. További randomizált, kontrollált és széleskörû klinikai vizsgálatok szükségesek az FWGE alkalmazási értékének felmérésére kemoterápiás protokollok összetevőjeként.
Számos egészséges élelmiszert készítenek búzacsírából. A termékek normálfázisú HPLC-tömegspektrometriával vizsgált molekuláris összetétele azonban oly mértékben eltérő lehet, hogy az egyik terméknél feltüntetett adatok nem feltétlenül helytállóak egy másik termék esetében. Az Avemar egy nem toxikus búzacsíra-kivonat, melyet Magyarországon kifejezetten rákos betegek táplálására törzskönyveztek. Sejtvonalakon bizonyították, hogy rákellenes hatást fejt ki a glükózanyagcsere gátlása és számos kináz expressziójának megváltoztatása révén. In vivo kísérleti modellben az Avemar eredményesen serkenti az immunrendszert, vagyis javítja az NK-sejtek aktivitását (az MHC-I molekula expressziójának mérséklésével), elősegíti a makrofágok TNF-termelését, és növeli a vascularis endothelsejtek ICAM-1 molekulájának expresszióját.
Az Avemar biológiai jelentőségét nem lehet pusztán egy aktív összetevőjével magyarázni, de számos kísérletes és klinikai adat áll már rendelkezésre, hogy ez a termék az egyik leghatékonyabb és leginkább kutatott táplálékkiegészítő a rákos betegek számára.
A búzacsíra ipari fermentálása során előállított, standardizált benzokinon és növényi flavonoid tartalmú Avemar készítményt rákellenes szerként és immunmoduláns táplálék kiegészítőként is vizsgálták. A feltételezett hatásmechanizmusok közé tartozik az antioxidáns és a gyulladásgátló hatás. Jelen vizsgálat annak megállapítására irányult, hogy vajon az Avemar e hatásai elősegíthetik-e a kardiovaszkuláris betegségek kezelését. A vizsgálatban a kardiovaszkuláris remodelling két kísérletes patkánymodelljét alkalmaztuk: a deoxikortikoszteron-acetát (DOCA) só indukálta krónikus hipertónia modellt (I. vizsgálat) és a magas szénhidrát/magas zsírtartalmú diéta okozta krónikus metabolikus szindróma és kardiovaszkuláris szövődményei modellt (II. vizsgálat). Ezen hipertónia és diéta-okozta elhízás patkánymodellekben kapott eredményeink alapján az Avemar kezelés javította a szívfunkciót, csökkentette a makrofágok infiltrációját, ami a kamrai miokardiumban csökkent kollagén lerakódáshoz vezetett, megszüntette a beteg szívekben tapasztalt merevebb bal kamrai állapotot és csökkentette a plazma megemelkedett malondialdehid koncentrációját. A szívre gyakorolt hatások mellett az Avemar megszüntette a glükóz intoleranciát, normalizálta a szisztolés vérnyomást és csökkentette a magas szénhidrát/magas zsírtartalmú diétát kapó patkányoknál tapasztalt zsigeri zsírlerakódást. Összefoglalásként a fermentált búzacsíra kivonat, az Avemar lehetséges krónikus hipertónia, diabétesz vagy metabolikus szindróma által okozott kardiovaszkuláris tüneteket enyhítő szer, és emellett javítja az olyan anyagcserezavarokat, mint a glükózintolerancia és az elhízás.
Az Avemar (MSC) egy nem-toxikus fermentált búzacsíra kivonat, amelyről kimutatták, hogy szignifikánsan javítja a különböző daganatos betegségekben szenvedő betegek túlélését. Jelen tanulmányunkban az Avemar hatását vizsgáltuk szenzitív és 5-FdUrd/Ara-C keresztrezisztens H9 humán lymphoma sejteken. 48, illetve 72 órás inkubálás után az Avemar IC50 értéke szenzitív H9 sejtek esetén 290 és 200 μg/ml, míg 5-FdUrd/Ara-C keresztrezisztens H9 sejteknél 180 és 145 μg/ml volt. A 48 órás 300 μg/ml-es koncentrációban alkalmazott MSC kezelés dózisfüggő apoptózist indukált a szenzitív H9 sejtek 48%-ában. A keresztrezisztens H9 sejtekben a 48 órás 200 μg/ml-es Avemar inkubáció a daganatos sejtek 41%-nál vezetett apoptózishoz. A különböző koncentrációjú MSC kezelés következtében létrejövő növekedésgátlás a szenzitív H9 sejtek esetén főként a sejtciklus S fázisában történt, mely a sejtpopuláció 54%-ról 73%-ra történő növekedését, míg a G0-G1 fázisban 40%-ról 19%-ra történő sejtdepléciót eredményezett. A keresztrezisztens H9 sejtekben történő növekedésgátlás is főként az S fázisban jött létre, ez a sejtpopuláció 45%-ról 68%-ra történő növekedését, míg a G0-G1 fázisban 45%-ról 31%-ra történő sejtdepléciót okozott. Mivel az MSC kezelés során nem alakul ki 5-FdUrd/Ara-C rezisztencia, ezért további vizsgálatok szükségesek a pontos hatásmechanizmus felderítéséhez. Összegezve elmondhatjuk, hogy az Avemarnak számos jótékony hatása van, melynek következtében felmerül az alkalmazása a humán daganatos betegségek konvencionális kemoterápiájában.
Az Avemar® egy jelentős antimetasztatikus, antiproliferatív és immunmoduláns aktivitást mutató fermentált búzacsíra kivonat. Kémiailag a szer biológiailag aktív molekulák, mint a 2-metoxi-p-benzokinon és a 2,6-dimetoxi-p-benzokinon komplex elegye, amelyekről úgy tartják, hogy az Avemar fő biológiai hatásaiért felelősek. Annak ellenére, hogy az Avemar készítményt egyes országokban széleskörűen alkalmazzák rákos betegek táplálékkiegészítőjeként, csak korlátozott mennyiségű adat áll rendelkezésünkre humán rákos megbetegedésekben mutatott aktivitására vagy kemoterápiával való kombinálására vonatkozóan. Jelen vizsgálat célja az Avemar humán rákos sejtvonalakra, mint vastagbél-, here-, pajzsmirigy-, petefészekrák, nem-kissejtes tüdőrák, emlő-, gyomor-, fej-nyakrák, hepatóma, glioblasztóma, melanóma, méhnyakrák és neuroblasztóma gyakorolt lehetséges aktivitását, és hogy kizárjuk a hagyományos kemoterápiás szerekre gyakorolt esetleges antagonista hatást. Ahhoz, hogy felmérjük az önmagában vagy 5-fluorouracil, oxaliplatin vagy irinotekán szerekkel kombinációban adott Avemar 96 órás folyamatos adagolásának citotoxikus aktivitását, szulforodamin B assay-t alkalmaztunk, míg az Avemar és a citosztatikumok közötti gyógyszerkölcsönhatást Drewinko módszerével elemeztük. Az Avemar IC50 értéke 0,038 mg/ml és 0,7 mg/ml közötti volt, 0,33 mg/ml medián IC50 értékkel. A legmagasabb aktivitást a neuroblasztóma sejtvonalakban tapasztaltuk 0,042 mg/ml átlagos IC50 értékkel. Érdemes megjegyeznünk, hogy a jelen vizsgálatban alkalmazott 8 vastagbélrákos sejtvonal IC50 tartománya nagyon szűk, 0,3 mg/ml és 0,54 mg/ml értékek között mozgott. Az Avemar és az 5-fluorouracil, oxaliplatin vagy irinotekán szerek vastagbélrákos sejtvonalakban való kombinált alkalmazása additív vagy szinergista hatást mutatott minden szer esetében; a legnagyobb mértékű szinergizmust az Avemar és az 5-fluorouracil között észleltük. Nem tapasztaltunk antagonista gyógyszerhatást. Jelenleg az Avemar és a gyógyszerkombinációk sorozatos alkalmazásának jelentőségét vizsgáljuk vastagbélrákos sejtvonalakban, míg az Avemar sejtdifferenciációra gyakorolt lehetséges hatását hererákos sejtvonalakban teszteljük sejtmorfológia és a differenciáció markerének tekintett Oct-4 fehérje expressziójának vizsgálatával. Eredményeink összefoglalásaként az Avemar széleskörű preklinikai antineoplasztikus aktivitást fejt ki, valamint irinotekán, oxaliplatin és 5-fluorouracil szerekkel való együttes alkalmazás esetén additív vagy szinergista gyógyszerkölcsönhatást mutat vastagbélrákos sejtvonalakban. A fentiek alapján szükségesnek tűnik az Avemar lehetséges rákellenes szerként való további vizsgálata. A sejtszintű gyógyszerkölcsönhatás alapján ésszerűnek tűnik az Avemar irinotekán vagy oxaliplatin alapú kezelésekkel való kombinációs alkalmazása kolorektális rákban szenvedő betegeknél.
Cél: Az Avemar™-t, amely a GMP (good manufacturing practice) irányelvei alapján előállított fermentált búzacsíra kivonat (fermented wheat germ extract, FWGE), és amely az Egyesült Államokban a „biztonságosnak nyilvánított” (GRAS) státusszal rendelkezik, Európában speciális – gyógyászati célra szánt – tápszer daganatos betegek részére (a továbbiakban gyógyászati tápszer) kategóriában törzskönyvezték. Ebben a cikkben beszámolunk ezen gyógyászati tápszer adjuváns kezelésként történő használatáról magas kockázatú melanomában szenvedő betegek esetében. Módszer: Egy randomizált, pilot, II-es fázisú klinikai vizsgálatban melanomás betegeknél összehasonlítottuk a dacarbazine (DTIC)-alapú adjuváns kemoterápia és az ezt 1 évig FWGE-vel kiegészített terápia hatékonyságát a túlélési paraméterek alapján. Eredmények: A kezelést követő 7 éves utánkövetéses időszak végén log-rank-analízis (Kaplan-Meier-vizsgálat) alkalmazásával az FWGE csoportnál szignifikáns előnyt találtunk a progressziómentes (progression free survival, PFS) és a teljes túlélés (Overall survival, OS) tekintetében. Az átlagos PFS az FWGE csoportban 55,8 hónap, míg a kontrollcsoportban 29,9 hónap volt (p=0,0137). Az átlagos OS az FWGE csoportban 66,2 hónap, míg a kontrollcsoportban 44,7 hónap volt (p=0,0298). Következtetések: Az Avemar bevezetése a magas rizikójú melanomás betegek adjuváns terápiájába erősen ajánlott.
Háttér és cél: Az anorexia/kahexia szindróma gyakran társul fokozott oxidatív stresszel (OS). Egy standardizált benzokinon tartalmú, fermentált búzacsíra kivonatról (terméknév: Avemar) kimutatták, hogy erőteljes antioxidáns hatással rendelkezik, mellékhatások nélkül. Jelen vizsgálat célja az Avemar hatásának felmérése feji és nyaki rákban szenvedő betegeknél, valamint az OS és a Spitzer index által meghatározott életminőség közötti összefüggés megállapítása. Betegek és módszerek: a nyílt címkés vizsgálatba 60 feji és nyaki (IIIa, IIIb vagy IV stádiumú) rákban szenvedő beteget vontunk. A betegeket az A vagy a B alcsoportokba soroltuk. Az A csoport kizárólag hagyományos onkológiai kezelésben részesült, míg a B csoport a standard kezelés mellé Avemart kapott. Két hónap elteltével csak az 55 életben maradt beteg paramétereit tudtuk értékelni (29 beteg a kontroll csoportból és 26 az Avemar csoportból). Minden betegnél FRAS III teszttel megállapítottuk a keringő hidroperoxidok koncentrációit. Eredmények: Az OS szintje két hónap elteltével szignifikáns mértékben csökkent az Avemar kezelésben részesülő csoportban. A Spitzer index értéke szignifikánsan magasabb volt a B csoportban, ami javuló életminőségre utal. Következtetés: Bár a mai napig nem azonosították az Avemar hatóanyagát, az általa okozott szabad oxigéngyök-csökkenés korrelált a klinikailag szignifikáns mértékű életminőségbeli javulással előrehaladott rákos betegeknél.
Az „Avemar pulvis” olyan por, amelyet búzacsíra fermentációjával állítanak elő maltodextrin és szilícium-dioxid szárító adalékanyagok hozzáadásával, és amely standardizált módon körülbelül 200 μg/g 2,6-dimetoxi-p-benzokinon természetes összetevőt tartalmaz. Az Egyesült Államokban a termékre vonatkozóan elvégzett toxikológiai és klinikai vizsgálatok azt bizonyították, hogy táplálék kiegészítőként való rendeltetésszerű használata biztonságos. Az Avemar pulvis készítményt Magyarországon, a Cseh Köztársaságban, Bulgáriában és Romániában mint „daganatos betegek részére szánt orvosi tápszert” jóváhagyták és 1998. óta használják. A rágcsálókon orálisan adagolt Avemar pulvis alkalmazásával végzett akut és SZU BAKUT toxicitási vizsgálatok azt mutatták, hogy az ajánlott napi orális adagolásnál (8,5 g/nap vagy 121 mg/testtömeg kg/nap egy 70 kg testtömegű személy esetében) akár körülbelül 25-ször nagyobb dózisok (2000-3000 mg/testtömegkg/nap) nem idéztek elő mellékhatásokat. A vizsgálati anyag in vitro és in vivo körülmények között nem bizonyult sem mutagénnek, sem genotoxikusnak. Az Avemar pulvis-t daganatos betegeknél a gyógyszeres terápia kiegészítő kezeléseként 8,5 g/nap dózisban alkalmazó klinikai vizsgálatokban a szer nem bizonyult toxikusnak, sőt, az eredmények azt mutatják, hogy csökkentette a kemoterápia mellékhatásait. Összességében az vonható le, hogy az Avemar pulvis valószínűleg nem jár mellékhatásokkal táplálékkiegészítő összetevőként való, rendeltetésszerű használata esetén.
Rákos betegségekben szenvedők természetes készítményeket használnak kiegészítőként anélkül, hogy arról az őket kezelő onkológiai személyzet tudna. Fontos annak ismerete, hogy e készítmények közül melyik hatékony olyan betegségek ellen, mint a rák, és melyek hatástalanok. Fontos emellett meghatározni a természetes készítmények hatásmechanizmusait, főként azokat, amelyek fontosak a rák megelőzése vagy kezelése szempontjából. Jelen közlemény célja egy ilyen természetes készítmény, a fermentált búzacsíra kivonat (Avemar) rákos betegekben való alkalmazásának áttekintése. Az Avemar mind a rák állatmodelljeiben, mind rákos betegek bevonásával végzett humán klinikai vizsgálatokban hatékonynak bizonyult, de több jól kontrollált humán vizsgálat szükséges ahhoz, hogy teljesen felmérhető legyen az Avemar rákos megbetegedésekben mutatott hatása. Az Avemar rákellenes hatását számos módon fejt ki, valószínűleg azért, mert e termék sok olyan nem meghatározott összetevőt tartalmaz, amelyek számos biológiai rendszert befolyásolhatnak rákos betegekben.
Háttér: Egy in vitro vizsgálat kimutatta, hogy az Avemar fokozza a tamoxifen MCF7 (ER+) emlőkarcinóma sejtekre gyakorolt hatását. Módszerek: BDF1 egerekbe MXT (ER+) egér emlőtumor-szövetet transzplantáltunk s.c. A tumorral rendelkező állatokat szájon keresztül Avemarral kezeltük. Ezt követően összehasonlítottuk a leghatékonyabb Avemar dózisú (3,0 g/kg), tamoxifen (0,5 mg/kg s.c.), examesztán (10 mg/kg i.p.) és anasztrazol (5 mg/kg i.p.) monoterápiákat, valamint azok Avemarral való kombinációjait. Minden kezelést naponta egyszer alkalmaztunk, a tumortranszplantációt követő 7. naptól kezdve 10 napon keresztül. Ugyanezt a kísérleti protokollt megismételtük C.B-17/Icr-scid/scid egerekben transzplantált T47/D (ER+) humán emlőkarcinóma sejtvonalak esetében is. Végül, az Avemarral kezelt állatok T47/D és MDA-MB-231 (ER-) xenograftjainak növekedését összehasonlítottuk. A tumortérfogatot az MTX esetében a transzplantáció utáni 25. napig, míg a xenograft esetében 55. napig mértük. Eredmények: Az MXT modellben minden monoterápia és kombinációs kezelés a tumornövekedés csökkenéséhez vezetett. Az Avemar bármelyik endokrinológiai kezeléssel való kombinációja az endokrinológiai monoterápiához hasonlítva fokozta a kezelés hatékonyságát. A négy monoterápia közül az Avemar érte el a legjobb eredményt (50%-os gátlás). Az Avemar examesztánnal való kombinációja a kontrollhoz képest 60,4%-kal erőteljesebb tumornövekedés-gátlást okozott. A többi kezelés nem haladta meg az Avemar monoterápia hatását. A xenograft modell esetében az Avemar 50%-os tumornövekedési gátlást okozott a kontrollhoz képest, és hatékonyabb volt a többi kezelésnél: examesztán (26%), anasztrazol (25%) és tamoxifen (42%). Az Avemarral való kombináció minden esetben, 3-10% között javította a hatékonyságot. Az Avemar hatása hasonló volt a T47/D (49%) és MDA-MB-231 (52%) xenograft összehasonlításban. Következtetés: Az Avemar ER pozitív MXT egér emlőkarcinómára és T47/D xenograft modellre gyakorolt tumornövekedést gátló hatása hasonló volt (ugyanolyan, vagy erősebb), mint a standard hormonális kezelésé. Az Avemar egyértelműen nem csökkentette a standard kezelés hatását.
A vizsgálatban a búzacsíra fermentációjával nyert kivonat (EBK, Avemar) gyulladáscsökkentő hatását vizsgáltuk patkány adjuváns artritisz (AA) modell segítségével. Az AA-ban szenvedő Wistar patkányoknak az EBK és gyulladáscsökkentő szerek (indometacin, dexametazon) különböző dózisait adtuk monoterápiában, és az EBK-t diklofenakkal vagy dexametazonnal kombinációban is alkalmaztuk. A mancsok pletizmográfiás vizsgálata mellett, a szinoviális szövetek szövettani vizsgálata és a CD4+ és CD8+ T-limfociták azonosítása is megtörtént. A COX-1 és COX-2 génexpressziót valós idejű polimeráz láncreakcióval (PCR) határoztuk meg. Az EBK monoterápia szignifikáns mértékben gátolta a másodlagos (immunmediált) válasz kialakulását AA-ban, és a dexametazon és az indometacin az EBK-hoz hasonló mértékű gátló hatást fejtettek ki. Az érintett ízületek szövettani elemzése ezt megerősítette. Az EBK gátolta a COX-1 és -2 enzimeket, míg az indometacin fokozta a COX-2 gén expresszióját. Az EBK a diklofenakkal additív hatású volt. Összefoglalhatjuk, hogy az EBK szignifikáns gyulladáscsökkentő hatású, amit pletizmográfia, szövettan és valós idejű PCR is megerősített.
Háttér: Korábban bebizonyították, hogy az Avemar nevű búzacsíra kivonat jótékony hatású rákos megbetegedésekben. A kontroll csoportokhoz viszonyítva, az Avemar mind in vivo kísérletekben, mind klinikai vizsgálatokban szignifikáns mértékben meghosszabbította a túlélési időt. K562 humán leukémia sejtvonalakon az Avemar sejtnövekedést gátló hatását is kimutatták in vitro. Az Avemar p.o. (3 g/kg) dózisokban a kontroll csoporthoz képest szignifikáns mértékben megnövelte a túlélési arányt (p<0,005 Mann-Whitney próba) i.v. implantált K562 xenograft modellben, ami gyakorlatilag megegyezik a Gleevec kezelés hatásosságával. Tekintettel arra, hogy az Avemar hatásmechanizmusa/hatásmechanizmusai még nem ismertek teljesen, megvizsgáltuk, hogy milyen hatást gyakorol a kinázexpressziós panelre K562 in vitro modellben. Módszerek: a K562 sejteket (8x105 sejt/ml) Avemarral (500 µg/ml) kezeltünk, majd 3-3 panelmintából és a megfelelő kontrollokból mRNS-t izoláltunk 24 és 48 órával a kezelés után, illetve 24 órával a korábban 48 órán keresztül Avemarral kezelt sejtek mosását követően. A kinázexpressziós mintázat meghatározásához Kinase OpenArray™ lemezeket használtunk, amely panelenként több mint 500 kinázgént és azok kontrolljait négy másolatban tartalmazta. Akkor értékeltünk változást az expresszióban, ha az átlagérték 1 feletti (az mRNS másolatszámának 2-szeres változása) és ha a szórás viszonylag alacsony volt (2xSZÓRÁS = ÁTLAG). Eredmények: 16 olyan kinázt találtunk, amelyek expressziója átmenetileg vagy tartósan (mosás után legalább 24 órán át) csökkent (pl. CCL2, ABR, FLT1, EphB6, TGFa) és 30 olyan kinázt, amelyek expressziója megnövekedett (pl. CPT1B, IRE1, ITK, RON, LTK, EphB2, FASTK). Következtetések: Eredményünk alátámasztja, hogy az Avemar kezelés számos olyan kináz expresszióját megváltoztatja, amelyeknek szerepe van a sejtciklus, sejtvándorlás, apoptózis és szignáltranszdukció kialakulásában. Ebből kifolyólag, eredményeink rávilágíthatnak az Avemar fő hatásmechanizmusára/hatásmechanizmusaira, és elősegíthetik e természetes kivonat hatóanyagának/hatóanyagainak azonosítását.
Az Avemar (MSC) egy nem toxikus, fermentált búzacsíra kivonat, amely bizonyítottan, szignifikáns mértékben javítja a túlélési arányt számos rosszindulatú betegségben. Megvizsgáltuk az Avemar humán HL-60 promielocita leukémiás sejtekre gyakorolt hatását. Az Avemar 24, 48 és 72 órával az inkubáció után gátolta a HL-60 sejtek növekedését, és az IC50 értékek egyenként 400, 190 és 160 mikrog/ml voltak. Az MSC-vel történő inkubáció dózisfüggő módon apoptózist indukált a tumorsejtek mintegy 85%-ában. Ezen felül az Avemar hátráltatta a sejtciklus G2-M fázisból G0-G1 fázisba való váltását, és szignifikáns mértékben csökkentette a de novo DNS szintézis egyik kulcsenzimének, a ribonukleotid-reduktáz in situ aktivitását. Összefoglalásként megállapíthatjuk, hogy az Avemar számos jótékony hatással rendelkezik, amelyek javíthatják a hagyományos kemoterápia eredményességét humán rosszindulatú betegségekben.
A Magyar Arc-, Állcsont- és Szájsebészeti Társaság áttekintette az Avemarral kapcsolatos kutatási eredményeket, és az alábbi állásfoglalást adta ki:
Fej-nyaki tumorokban, elsôsorban a szájüreg rosszindulatú daganatos megbetegedéseiben szenvedô betegeknél a kiegészítô Avemar tápszer tartós alkalmazásával szignifikánsan lassítható a betegség progressziója, jelentôsen megnövelhetô az ötéves túlélés, javítható az életminôség és csökkenthetô a betegeket érô oxidatív stressz. A Társaság a szupportív Avemar tápszeres kezelést a szájüreg rosszindulatú daganatos megbetegedéseiben – II., III., IV. stádiumokban – alkalmazott komplex terápiás protokolok fontos részének tartja.
Célkitűzés. A fermentált búzacsíra kivonat (Avemar®) hatásának vizsgálata súlyos reumatoid artritiszben (RA) szenvedő betegek esetében.
Módszerek. Tizenöt, (Steinbrocker II-III stádiumú) RA-ban szenvedő és két különböző DMARD kezelésre nem megfelelően reagáló, női beteg bevonása egy 1 éves, nyílt, előzetes (pilot) klinikai vizsgálatba. A DMARD és a szteroidos kezeléseket rögzítették, és folytatták. A betegek kiegészítő kezelésként Avemar®-t kaptak. A hatékonyság értékelésére a Ritchie-féle artikuláris indexet, a funkcionális képességet mérő Egészségfelmérő (Health Assessment Questionnaire HAQ) kérdőívet és a reggeli ízületi merevséget alkalmazták. A betegeket kiinduláskor, valamint a 6. és a 12. hónapban értékelték. A statisztikai elemzésekhez Wilcoxon tesztet alkalmazták.
Eredmények. A Ritchie-féle artikuláris index, a HAQ kérdőív és a reggeli merevség alakulása mind a 6., mind a 12. hónapban szignifikáns javulást mutatott a kiindulási értékekhez képest. A betegek mintegy felénél a szteroidos kezelés adagjait csökkenteni lehetett. Az Avemar® alkalmazása mellett mellékhatásokat nem figyeltek meg. Konklúzió. A standard kezelés folyamatos Avemar® alkalmazással való kiegészítése jótékony hatással van az RA-ban szenvedő betegekre.
A közlemény áttekintést ad a készítmény colorectalis rák kezelésében betöltött szerepérôl az eddigi expe- rimentális és klinikai eredmények ismeretében. A daganatos betegségek kiegészítô kezelésében speciális – gyógyászati célra szánt – tápszer minőségben törzskönyvezett fermentált búzacsíra-kivonat (kódnév: MSC, kereskedelmi név: Avemar) daganatgátló hatást fejt ki HCR-25 humán coloncarcinoma xenograftban, 5-fluorouracillal szinergizmusban pedig egér C- 38 colorectalis carcinomában. Azoximetánnal indukálható F-344 patkány coloncarcinomában kemopreventív. A daganatgátló hatás egyik fontos tumorspecifikus mechanizmusa a daganatsejtek apoptosisának fokozása a PARP kaszpázmediált hasításának indukciója útján. A fermentált búzacsíra-kivonat – szupportív terápia keretei közt – daganatgátló hatásúnak bizonyult colorectalis rákban. 30 radikálisan operált lege artis posztoperatív kezelésben részesült beteg közül 12 részesült fermentált búzacsíra-kivonat kiegészítésben, akiknél 9 hónapos megfigyelési idő alatt nem alakult ki távoli áttét, szemben a kontroll csoport 4 betegével. 34 radikálisan operált posztoperatív kemoterápiában részesült beteg közül 17-nél a kezelést fermentált búzacsíra-kivonattal is kiegészítették; ebben a csoportban a túlélés meghosszabbodását észlelték. Nyílt multicentrikus kohorszalapú vizsgálatban 170 radikálisan operált beteg részesült lege artis kezelésben (kemo-, ill. radioterápia), közülük 66-an emellett fermentált búzacsíra-kivonatot is kaptak. Eredmények (fermentált búzacsíra-kivonat vs. kontroll): új lokális recidíva: 3% vs. 17,3% (p < 0,01), új szervi áttét: 7,65% vs. 23,1% (p < 0,01), exitus: 12,1% vs. 31,7% (p < 0,01). Progressziós események összesen: 16,7% vs. 42,3% (p < 0,001). A prog- ressziómentes és össztúlélés valószínûsége szignifikánsan nagyobb volt a fermentált búzacsíra-kivonatot is szedô csoportban. Cox-féle proportional hazard módszerrel a klinikai stádium és a fermentált búzacsíra-kivonat kezelés túlélésre gyakorolt prediktív hatását igazolták. Enyhe gastrointestinalis mellékhatások 9 esetben jelentkeztek. A fermentált búzacsíra-kivonat szupportív alkalmazása colorectalis carcinomában a lege artis terápia része.
A lipopoliszacharidok és/vagy a forbol-észterek által aktivált makrofágok igen érzékenyek az Avemar nevű szerre, amely egy erjesztett búzacsíra kivonat. Az Avemar szinergista hatású a lipopoliszacharidokkal és a PMA-val a citokin géntranszkripció és a gyulladásos citokin-felszabadulás indukciójának tekintetében. Magasabb koncentrációban a készítmény szignifikáns mértékben, hátrányosan befolyásolta az aktivált mieloid sejtek proliferációját és túlélését. Az Avemar kezelés az ICAM-1 szintézisét indukálta, és szinergista hatású volt a TNF ICAM-indukáló hatásával, de nem hatott a mikrovaszkuláris endotelsejtek VCAM-1 expressziójára. Az Avemar sejtaktivitást befolyásoló szignalizációs utakra gyakorolt hatását a HeLa sejtek alkotta modellen vizsgálták. Az Avemar kezelés dózisfüggő módon növelte a stressz-kinázok aktivitását, ami az AP-1 transzkripciós faktor aktivitását eredményezte. Az Avemar emellett aktiválta az NF-kappa B-érzékeny hírvivőket, de nem volt hatással a PKA-érzékeny szignalizációs útvonalra.
Háttér: A fermentált búzacsíra kivonat (kódnév:MSC, kereskedelmi név: Avemar) egy biológiailag aktív molekulákat tartalmazó komplex keverék, amely potens antimetasztatikus hatást fejt ki számos humán malignus betegségben. Jelen vizsgálat célja az volt, hogy felmérjük az Avemar in vitro citotoxikus hatását 5 humán gyomorkarcinóma sejtvonalon, és hogy megvizsgáljuk, vajon e hatásmechanizmus apoptózison alapul-e. Módszerek: Az Avemar 5 humán gyomorkarcinóma sejtvonalra (SNU-1, SNU-5, SNU-16, SNU-620, MKN-45) gyakorolt citotoxikus hatását XTT citotoxicitás assay, míg az apoptózist az áramlásos hisztogram Sub-G1 frakciójának, illetve az annexin V- és propidium-jodid festett frakciójának segítségével mértük fel. Eredmények: Az Avemar dózisfüggő módon, több mint 90%-kal gátolta mind az 5 gyomorkarcinóma sejtvonal növekedését, az IC50 értékek növekvő sorrendben: SNU-5 (0,37 mg/ml), MKN-45 (0,49mg/ml), SNU-620 (0,52 mg/ml), SNU-1 (0,58 mg/ml) és SNU-16 (0,62 mg/ml). A Sub-G1 sejtek, valamint az annexin V- és propidium-jodid festett sejtek áramlásos citometriája szerint az Avemar növekedést gátló hatása az erőteljes apoptózist indukáló hatással függ össze. Következtetés: Az Avemar dózisfüggő módon gátolta a gyomorkarcinóma sejtek növekedését, feltételezhetően az apoptózis útvonalra gyakorolt hatás révén, és potenciálisan additív vagy szinergista hatást fejthet ki citotoxikus szerekkel.
Az Avemar (MSC) egy nem toxikus, igazoltan tumorellenes hatású, fermentált búzacsíra kivonat. Az Avemar szignifikáns mértékben javíthatja a rosszindulatú vastagbélrákban szenvedő betegek túlélési arányát. Jelen vizsgálatban az Avemar HT-29 humán vastagbélkarcinóma sejtvonalra gyakorolt hatását vizsgáltuk. Az Avemar gátolta a HT-29 sejtcsoportokat, az IC50 érték 118 mikrog/ml volt (7 nap inkubációval); ez az érték C-vitamin jelenlétében 100 és 75 mikrog/ml értékre csökkent. A vizsgált sejtvonalban az Avemar nekrózist és apoptózist idézett elő, amint azt a Hoechst/propidium-jodid festés igazolta. A sejtek 3200 mikrog/ml Avemarral történő 24 órás inkubációja a sejtek 28%-ában okozott nekrózist, míg 22%-ában indukált apoptózist. Az Avemar gátolta a HT-29 sejtek sejtciklusának G1 fázisban lépését. Ezen felül, az Avemar gátolta a de novo DNS szintézis kulcsenzimét, a ribonukleotid-reduktázt. Emellett megvizsgáltuk az Avemar ciklooxigenáz-1 és 2 enzimek aktivitására gyakorolt hatását. Az Avemar mindkét enzimet szignifikáns mértékben gátolta, az IC50 értékek egyenként 100 és 300 mikrog/ml voltak. A tanulmányban új magyarázattal szolgálunk ezen tumorellenes aktivitás tekintetében, amelyek az Avemarral kapcsolatos további vizsgálatok alapjául szolgálhatnak
Máig vitatott, hogy az oxidatív stressz mennyire segíti elő a gyulladásos és immunválaszokat járul hozzá az autoimmun reumás betegségek (ARD-k) és szövődményeik kialakulásához. Jelen áttekintésben körüljárjuk a diéta szerepét ilyen betegségek kialakulásában, és elemezzük a szokásos speciális kezelést kiegészítő étrendi kiegészítés lehetséges jótékony hatásait. Ezen felül megvizsgáljuk az oxidatív stressz lehetséges szerepét az ARD-k és szövődményeik patofiziológiájában, e szerep vizsgálatára alkalmas módszereket és annak lehetőségét, hogy étrendmódosítással befolyásoljuk az oxidatív útvonalakat. Nem kizárt, hogy a jövőben az immunmoduláns kezelés és az antioxidáns hatású szerek közötti kölcsönhatással képesek leszünk kontrollálni a kötőszöveti elváltozásokat, míg a jelenlegi immunszuppresszív kezelés toxikus hatásokat idézhet elő.
CÉL: Jelen nyílt, (a diagnózison, a betegség stádiumán, életkoron és nemen alapuló) párillesztéses előzetes klinikai vizsgálat célja annak felmérése volt, hogy az MSC (Avemar) orvosi tápszerrel kombinált citosztatikumok és az MSC önmagában való folyamatos alkalmazása csökkenti-e a kezelés okozta lázas neutropénia incidenciáját szolid rákban szenvedő gyermekeknél az MSC nélküli, de egyebekben azonos kezeléshez képest. MÓDSZEREK: 1998 decembere és 2002 májusa között 22 beteget (11 párt) vontak be a vizsgálatba. Kiinduláskor a tumorok stádium-besorolása azonos volt az egyes párokban (a legtöbb esetben pTNM=T2N0M0), két olyan eset kivételével, ahol az MSC készítménnyel kezelt csoportban a betegek prognózisa ennél rosszabb volt (a kiinduláskor áttéttel rendelkeztek). A két csoport között nem volt szignifikáns eltérés a betegek átlagéletkorának, (az MSC-vel történő) kezelési idő és az utánkövetés hosszának, a centrális vénás katéterrel ellátott betegek számának, a kemoterápiás ciklusok számának, a neutropénia ellenes megelőző beavatkozások gyakoriságának, az antibiotikus és lázcsillapító kezelések típusának és adagolásának tekintetében. EREDMÉNYEK: A kezelési (utánkövetési) időszak alatt a rosszindulatú betegség progressziója nem volt megfigyelhető, és a lázas neutropéniás események számának és gyakoriságának végpontja tekintetében szignifikáns különbség volt a két csoport között: az MSC csoportban 30 lázas neutropéniás epizódot (24,8%), míg a kontroll csoportban 46 (43,4%) epizódot regisztráltak (Wilcoxon-féle előjeles rangpróba, p <0,05). KÖVETKEZTETÉSEK: A rákellenes kezelés MSC orvosi tápszerrel való folyamatos kiegészítése csökkenti a szolid rákos betegségben szenvedő gyermekek esetében a kezelés okozta lázas neutropénia incidenciáját.
Az Avemar nevű szert, ami egy fermentált búzacsíra kivonat, kiegészítő kezelésként alkalmazták emberi rákos betegségekben. Mivel a tamoxifent gyakran alkalmazzák ER+ emlőrák kezelésében, jelen vizsgálatban a tamoxifen és az Avemar MCF-7 emlőrákos sejtekre gyakorolt kombinált hatását vizsgáltuk annak érdekében, hogy lehetséges agonista vagy antagonista hatásokat tárjunk fel. A citotoxicitást MTT assay segítségével, a mitózisok és apoptózisok százalékos előfordulását morfológiailag, az apoptózist és az S-fázist áramlásos citometriával, míg az ösztrogénreceptor aktivitást az ösztrogénreceptor érzékeny pS2 gén mRNS előállításának szemikvantitatív mérésével határoztuk meg. A tamoxifen önmagában (1 nM) nem befolyásolta az apoptózis százalékos előfordulását és a kezelést nem kapó sejtekhez képest a szignifikáns mértékben csökkentette az S-fázis százalékos arányát. Az Avemar (625 mikrog/ml) 48 órás kezelés után szignifikáns mértékben fokozta az apoptózist. A tamoxifen + Avemar a kezelés után már 24 órával szignifikáns mértékben fokozta az apoptózist, de csak kismértékben (nem szignifikáns eredmény) befolyásolta a mitózist és az S-fázist. Az Avemar fokozta, a tamoxifen csökkentette, míg a tamoxifen + Avemar tovább csökkentette az MCF-7 sejtek ösztrogénreceptor aktivitását. Mivel a tamoxifen kezeléshez adott Avemar fokozta az apoptózist, az Avemar kiegészítő kezelésként való alkalmazása ER+ emlőtumorokban javíthatja a tamoxifen terápiás hatásait.
Az Avemar (Biromedicina Co., Budapest, Magyarország) egy immunmoduláns és antimetasztatikus hatással bíró búzacsíra készítmény, amelyet eltérő hatásmechanizmusú citosztatikus gyógyszerekkel egyidejűleg alkalmaztunk in vitro és in vivo annak érdekében, hogy megállapítsuk, vajon ez az egyidejű alkalmazás antagonista vagy szinergista hatást fejt-e ki a sejttenyészet életképességére, a tumornövekedésre és a transzplantábilis egértumorral (3LL-HH) beoltott egerek túlélésére. A dakarbazin, 5-fluorouracil és az adriblasztina hatásával ellentétben, az Avemar in vitro nem befolyásolta az MCF-7, HepG2 vagy Vero sejtek életképességét. Endoxannal, Navelbinnel és doxorubicinnel kombinálva, az Avemar in vivo nem gátolta a citosztatikumok tumornövekedést gátló hatását. Az Avemar citosztatikus szerekkel való kombinációja nem fokozta a citosztatikus szerek toxicitását, és egyáltalán nem bizonyult toxikusnak. Az Avemar a toxicitás kockázatának növelése és az antiproliferatív hatás csökkenése nélkül, egyidejűleg alkalmazható citosztatikus szerekkel.
Az MSC (Avemar) egy olyan speciális tápszer, amely preklinikai és megfigyeléses klinikai vizsgálatok eredményei alapján antimetasztatikus aktivitást fejt ki, toxicitás nélkül. Jelen, nyílt elrendezésű, kohort vizsgálat a rákellenes kezeléshez adott MSC (9 g naponta egy alkalommal) és az önmagában alkalmazott rákellenes kezelés hatását hasonlította össze három onkosebészeti központból bevont, kolorektális rákban szenvedő betegeknél. A vizsgálat során a kohortokba való kerülés a betegek kívánsága alapján történt. 66 kolorektális rákban szenvedő beteg részesült több mint 6 hónapig kiegészítő MSC kezelésben, míg a kontroll csoportot 104 beteg alkotta (ők csupán rákellenes kezelésben részesültek). A két csoport között nem mutatkozott statisztikai különbség a diagnózis felállításától az utolsó vizit idejéig eltelt időszakban. A végpontelemzés alapján a progresszióval összefüggő események szignifikánsan ritkábban jelentkeztek az MSC csoportban (újonnan észlelt rekurrencia: 3,0 kontra 17,3 %, p<0,01; új metasztázisok: 7,6 kontra 23,1%, p<0,01; elhalálozás: 12,1 kontra 31,7%, p<0,01). A túlélésre vonatkozó elemzés szignifikáns mértékű javulást észlelt az MSC csoportban a progressziómentes (p=0,0184) és a teljes túlélés (p=0,0278) valószínűségében. A Cox-féle proporcionális kockázat szerint a túlélés prediktorainak az UICC stádium és az MSC kezelés bizonyultak. A rákellenes kezelés kiegészítése MSC-vel több mint 6 hónapon keresztül, kedvező hatású kolorektális rákban szenvedő betegeknél a teljes és a progressziómentes túlélés tekintetében.
Az áttétekkel is sújtott tüdőrákos betegek életminősége igen rossz, mely a terápia hatékonyságát és a túlélés tartamát is hátrányosan befolyásolja. Ezért az ilyen betegeknél az életminőség javítása különösen fontos. Kísérletesen bizonyítást nyert, hogy egy per os alkalmazható fermentált búzacsíra-készítmény (Avemar) igen erős immunmoduláló és egyben daganatgátló hatással rendelkezik. Ezért nyílt "pilot" klinikai vizsgálatot végeztünk annak felderítésére, hogy alkalmas lehet-e ez a készítmény tüdőrákos betegek szupportív célú kezelésére. A vizsgálat tizenhat (8 nő és 8 férfi) citológiailag és hisztológiailag igazolt tüdőrákos (7 kissejtes, 9 adenocarcinomás) beteg bevonásával történt. A betegek a szokványos onkoterápiás kezelések mellett naponta egyszer Avemart is szedtek a kezelések egész tartama alatt. A készítmény szedésének átlagos időtartama így 8 ± 2 hónap volt. A betegeknél az EORTC QLQ-C30 kérdőív felhasználásával az életminőség és az abban beálló változások felmérésére irányuló vizsgálat történt, a kérdésekre adott — pontokban kifejezett — válaszok alapján. A felmérést a kezelés megkezdésekor és 12 hetenként, folyamatos Avemar-szedés után végeztük el. A válaszok statisztikai analízise szerint e betegeknél a globális egészségi állapot és a szociális funkciók tekintetében egyaránt szignifikáns javulás mutatkozott és fáradékonyságuk is szignifikánsan csökkent. A fájdalmat, étvágytalanságot és az emocionális funkciókat illetõen is javulás mutatkozott.
A 90-es évek végén tanulmányok számoltak be egy olyan biotechnológiai eljárásról, amely során a búzacsíra fermentációjával kivonatot állítottak elő. Az Avemar névre hallgató termék egy szájon át szedhető, vízben oldódó granulátum, amely számos országban (pl. Izraelben, Magyarországon, az Egyesült Államokban, Angliában és Oroszországban) felkeltette a rákkutatók figyelmét. A vizsgálatok szerint az Avemar olyan biológiai hatásokkal rendelkezik, amely hasznos lehet a tumoros betegségek, egyes immunbetegségek kezelésében, és ezektől függetlenül is kedvezően befolyásolhatja az életminőséget. ÁLLATKÍSÉRLETEK: az Avemar kezelés a kontroll állatokhoz viszonyítva a metasztázisok statisztikailag szignifikáns csökkenését eredményezte; a csökkenés 71%-os a 3LL-HH tumor (Lewis tüdőkarcinóma), 50%-os a HCR-25 humán vastagbélkarcinóma és 85%-os B16 melanóma esetén. Kemoterápiával kombinálva az Avemar nem csökkentette a primer tumorra kifejtett citotoxikus hatást, de igen kifejezetten megnövelte az antimetasztatikus hatást. KEMOPREVENCIÓS HATÁSOK: F-344 patkányokban a vastagbélben karcinogenezist idéztek elő azoximetán (AOM) injekciókkal, és a kizárólag AOM-mal kezel állatok 83%-ánál alakult ki vastagbéltumor, állatonként átlagosan 2,3 db. Az AOM injekciók előtt Avemarral kezelt állatok 44,8%-ánál alakult ki vastagbéltumor, állatonként átlagosan 1,3 db, ami a tumorkialakulás 70%-os csökkenését jelenti. KLINIKAI VIZSGÁLATOK: ÚJ METASZTÁZISOK ÉS PROGRESSZIÓMENTES TÚLÉLÉS RÁKOS BETEGEKNÉL: Egy korai, nyílt, fázis II. klinikai vizsgálatban 30 kolorektális rákban szenvedő, kuratív műtéti kezelésben részesülő betegnél vizsgálták az Avemar hatását. A betegeket kontroll és Avemar csoportokba osztották. A kontroll csoport betegei kizárólag adjuváns kemoterápiát kaptak szükség esetén, ,míg az Avemar csoport betegei szükség szerint adjuváns kemoterápiát és testsúlyuktól függően naponta egyszer vagy kétszer adagolt 9 gramm Avemart kaptak. A betegek utánkövetésének medián ideje 9 hónap volt, az utánkövetés 6 és 11 hónap között mozgott. Egy Avemar kezelésben részesülő betegnél sem észleltek új metasztázist, míg a kontroll csoportban 4 betegnél (22%) találtak új áttétet. Egy másik többközpontú vizsgálatban 170 kolorektális betegnél mérték fel a betegek progressziómentes túlélési és teljes túlélési idejét. A végpontok elemzése alapján a progressziómentes túlélés (tumorrelapszus, új metasztatikus léziók, halálozás) szignifikánsan gyakrabban fordultak elő a kontroll csoportban. A log-rank próba kimutatta, hogy az Avemar szignifikáns mértékben, kedvezően befolyásolta mind a progressziómentes túlélés (elsődleges végpont) kumulatív valószínűségét, mind a teljes túlélést. Az összes elemzésre kerülő változó (kor, nem, UICC stádiumbeosztás, Avemar kezelés, radioterápia és kemoterápia) közül a Cox-féle proporcionális kockázati modell szerint egyedül az UICC stádiumbeosztás és az Avemar kezelés bizonyult a túlélés erőteljes prediktorának. Az Avemar kezelés általánosságban biztonságos (nem észleltek súlyos nemkívánatos hatást). Az eredmények szerint az Avemar kezelés erősen szignifikáns, jótékony hatást fejtett ki: ezek szerint ez a búzacsíra kivonat műtéttel és standard radio/kemoterápiával kombinálva szignifikáns mértékben gátolhatja a teljes tumorprogressziót, beleértve az új metasztázisok keletkezését, és meghosszabbíthatja a kolorektális rákban szenvedő betegek túlélését.
A stabil izotópokkal történő metabolikus térképezés lehetővé teszi a szubsztrátumok főbb metabolikus útvonalaiban történő eloszlásának követését élő sejtekben. Ezen eljárás segítségével kimutatták, hogy a transzformált emberi sejtekben nagymértékű metabolikus változások következnek be, és egyes rákellenes gyógyszerek hatása ezen metabolikus eltérések visszaállítása révén alakul ki. A tumorspecifikus metabolikus változások tumorsejtekben történő kimutatása révén a metabolikus térképezés lehetővé teszi a gyógyszerfejlesztők számára, hogy azonosítsák azon anyagcserelépéseket, amelyek a sejtproliferációt szabályozzák, és ezáltal lehetővé válik új rákellenes célpontok azonosítása, valamint az antiproliferatív metabolikus hatások főbb lépéseinek meghatározása.
A fermentált búzacsíra kivonat (terméknév: Avemar) egy biológiailag aktív molekulákat tartalmazó komplex keverék, amely potens antimetasztatikus hatást fejt ki számos humán malignus betegségben. Jelen vizsgálatban az Avemar Jurkat leukémia sejtek életképességére, proliferációjára, sejtciklusára, apoptózisára és a nukleinsav szintézis szénatom-ellátásának szabályozásában kulcsfontosságú glikolitikus/pentóz ciklus enzimekre gyakorolt hatását vizsgálatuk. Az Avemar Jurkat tumorsejtekben mért citotoxikus IC(50) koncentrációja 0,2 mg/ml, és a nyers por emelkedő koncentrációja dózisfüggő módon gátolja a Jurkat sejtek proliferációját. A 0,2 mg/ml koncentráció felett alkalmazott Avemar több mint 50%-kal gátolja a sejtnövekedést (72 órás inkubáció során), amit az áramlási hisztogramokon a szub-G(1) csúcs jelentkezése előz meg 48 óránál. A propidium-jodid és annexin V festett sejtek lézeres pásztázó citometriás vizsgálata alapján az Avemar növekedést gátló hatása összefüggött az erőteljes apoptózist indukáló hatással. A benziloxikarbonil-Val-Ala-Asp-fluorometilketon apoptózisban mutatott gátlása és a poli(ADP-ribóz) fokozott proteolízise arra utal, hogy az Avemar celluláris hatását kaszpázok mediálják. A glükóz-6-foszfát dehidrogenáz és a transzketoláz aktivitás gátlása dózisfüggőnek bizonyult, ami korrelált az RNS ribózba történő csökkent (13)C beépüléssel és pentóz ciklus szubsztrátum áramlással. A pentóz ciklus enzimaktivitás csökkenése és a szénatomok nukleinsav prekurzorok szintézise felé tartó csökkent áramlása egy mechanisztikus magyarázatot adnak az erjesztett búzacsíra sejtnövekedést szabályzó és apoptózist indukáló hatására. Az Avemar biológiai hatásának kialakulása perifériás vérből nyert limfociták esetében kb. 50-szer magasabb IC(50) értéket (10,02 mg/ml) mutat, ami egy széles terápiás ablakot jelent e kiegészítő rákellenes szernél, toxikus hatások nélkül.
Kimutatták, hogy a standardizált benzokinon tartalmú fermentált búzacsíra kivonat (kódnév: MSC, kereskedelmi név: Avemar) gátolja a tumorszaporodást és metasztázisképződést in vivo. Jelen vizsgálat célja az MSC tumorellenes hatásának molekuláris és sejtszintű mechanizmusának a megértése volt. Ennek érdekében in vitro modell kísérleteket terveztünk tumoros T- és B-limfocita sejtvonalakkal. Az intracelluláris fehérjék tirozinjának foszforilációját és az intracelluláris Ca2+ koncentráció növekedését anti-foszfotirozin antitestes immunblottolással és Ca2+ érzékeny fluoreszcens festékek, Fluo-3AM és FuraRed-AM alkalmazása mellett citofluorimetriával vizsgáltuk. Az apoptózist citofluorimetriával vizsgáltuk propidium-jodidos DNS festéses majd a sejtpopulációk azonosítása révén. A sejtfelszíni MHC I molekulák szintjét a humán MHC I. nem polimorfikus régiója elleni monoklonális antitest segítségével kialakuló indirekt immunfluoreszcencia citofluorimetriás mérésével határoztuk meg. Az MSC fokozta az intracelluláris fehérjék tirozin foszforilációját és az extracelluláris Ca2+ sejtekbe való áramlása az intracelluláris Ca2+ koncentráció emelkedéséhez vezetett. A sejtvonalak MSC kezelését követő 24 órában jelentős, 20-40%-os apoptózist észleltek. Az MSC kezelés következményeként a sejtfelszíni MHC I. fehérjék nem kezelt kontrollhoz képesti 70-85%-os down-regulációja volt tapasztalható. Az MSC nem idézett elő hasonló mértékű apoptózist az egészséges, perifériás vérből származó mononukleáris sejtekben. A celluláris tirozin-foszfatáz aktivitás vagy a Ca2+ beáramlás gátlása ellentétes hatású volt, ami az Avemar-indukálta apoptózis és az MHC I. fehérjék down-regulációjának növekedésében vagy megszűnésében nyilvánult meg. Az MSC-ben található benzokinon összetevő (2,6-dimetoxi-p-benzokinon) hasonló mértékű apoptózist és MHC I. fehérje down-regulációt idézett elő tumoros T- és B-sejtvonalakban, mint az MSC. Ezen eredmények arra utalnak, hogy az MSC limfoid tumorsejteken érvényesülő hatása az MHC I. expresszió csökkenésében és szelektíven a tumoros sejtekben tirozin foszforiláció és Ca2+ beáramlás útján kialakuló apoptózis indukálásában nyilvánul meg. Az MSC egyik összetevője, a 2,6-dimetoxi-p-benzokinon fontos szerepet játszik az MSC által mediált sejtválaszban.
BEVEZETÉS: A többi élő sejthez hasonlóan, a tumorsejtek is képesek proliferációra, differentálódásra, a sejtciklus szüneteltetésére és apoptózisra. Ezen folyamatok mindegyikének meghatározott metabolikus prototípusa ismeretes, amelyeket a sejt adott állapotban való működéséhez szükséges energia- és speciális szubsztrátum-előállítás jellemez. A normál élő sejtekkel ellentétben, a tumorsejtek metabolikus fenotípusa a proliferációs állapotot segíti elő. CÉL: A metabolikus hipotézis megfogalmazása, miszerint (1) mind a sejttranszformáció, mind a tumornövekedés olyan metabolikus enzimek aktiválódásával jár, amelyek a nukleinsavak szintéziséhez szükséges glükóz-szénatomok felhasználását segítik, míg a lipidek és aminosavak szintézishez szükséges enzimek a tumornövekedés-gátlása során aktívak, valamint (2) az intermedier metabolikus enzimek és szubsztrátjainak foszforilációja, illetve alloszterikus és transzkripciós szabályozása együttesen szabályozza és tartja fenn a sejtek transzformációját az egyik állapotból a másikba. KÖVETKEZTETÉS: Bizonyítékokkal támasztjuk alá, hogy a sejtek transzformációját elősegítő TGF-béta, a tumornövekedést gátló anyagok, mint pl. a genisztin és az Avemar, vagy az új, szintetikus leukémia-ellenes szerek, mint pl. az STI571 (Glevec) eltérő hatást fejtenek ki a metabolikus fenotípusokra. A növekedést elősegítő és a sejtek malignus transzformációját elősegítő intermedier metabolikus enzimek új, hatékony, nem-genetikai célmolekulái lehetnek a rákellenes terápiának.
A vizsgálatban egy új, benzokinon tartalmú, búzacsíra fermentációjával nyert , szájon át szedhető készítmény, az AVEMAR egerekben idiotipikus manipulációval kísérletesen kiváltott szisztémás lupusz eritematózus (SLE) jellemzőire gyakorolt hatását vizsgáltuk. Megvizsgáltuk, hogy az AVEMAR miként befolyásolja az autoantitest termelési profilt, a Th1/Th2 sejtekkel összefüggő citokinekre adott választ és az egerekben kísérletesen kiváltott SLE klinikai profilját. Az immunizáció előtti időszakban adagolva az AVEMAR az autoantitest termelés (anti-dsDNS, egér 16/6 Id és anti-hiszton) down-regulációját idézte elő (pl. az anti-dsDNS 405 nm-en 0,898+/-0,097 OD értékről 0,519+/-0,103 OD értékre csökkent a kezelést követően). Ez a hatás a kezelés felfüggesztése után legalább 4 héten keresztül megfigyelhető volt. A Th2 válasz késésével összefüggő szerológiai hatásokat (IL-4 és IL-10) észleltünk (pl. az IL-4 91,7+/-8,11 ng/ml értékről 59,55+/-7,78 ng/ml értékre csökkent szplenocita kondicionált táptalajban). Az egerek vérsüllyedése, fehérvérsejt száma normális volt, vizeletük fehérjetartalma 100 mg/dl alatti volt, míg a nem kezelt, SLE-s egereknél ez az érték 300 mg/dl felettinek bizonyult. Összefoglalásul, a szájon át adagolt AVEMAR a Th1/Th2 rendszer módosítása és a Th2 válasz gátlása révén enyhítheti a kísérletesen kiváltott SLE klinikai megnyilvánulásait.
Kimutatták, hogy a búzacsíra kivonat laboratóriumi állatokban megelőzi a vastagbélrák kialakulását. Jelen vizsgálatban négy hetes, beltenyésztett, hím F-344 patkányokat használtunk. A vastagbélrák kialakulását azoximetánnal (AOM) indukáltuk. Kezeletlen kontrollként 10 patkányt használtunk (1. csoport). A 2. csoportban a fiziológiás sóoldatban oldott AOM-et az állatok három, egyenként 15 mg/ttkg dózisú szubkután injekció formájában kapták meg 1 hetes injekció közötti szünetekkel. Két további csoport kísérletes kemoprevenciós kezelés gyanánt 2,6-dimetoxi-p-benzokinonhoz standardizált erjesztett búzacsíra kivonat, Avemar (MSC) kezelésben is részesült. A vízben oldott MSC-t a patkányok naponta egyszer, 3 g/ttkg dózisban kapták gyomorszondán keresztül. A 3. csoportban az állatok a napi MSC kezelést az első AOM injekció előtt 2 héttel kezdték el kapni, és folyamatosan kapták a 32 héttel később bekövetkező leölésükig. A 4. csoportban az alapdiéta mellé az állatok naponta kaptak MSC-t. A kísérlet végén minden patkányt elvéreztettünk úgy, hogy enyhe éteres érzéstelenítés mellett a hasi nagyeret elvágtuk, majd teljes boncolást végeztünk. A vastagbélrákban szenvedő állatok százalékos arányai és az állatonkénti tumorszám az egyes csoportokban a következőképpen oszlott meg: 1. csoport: 0 és 0; 2. csoport: 83,0 és 2,3; 3. csoport: 44,8 (p < 0,001) és 1,3 (p < 0,004); 4. csoport: 0 és 0. Mindegyik tumor szövettani vizsgálattal is neoplazmának bizonyult. A területegységenként (cm2) számolt aberráns kripta fókusz (ACF) szám a 2. csoportban 4,85, míg a 3. csoportban csak 2,03 volt (p < 0,0001).
A standard benzokinon összetételű, búzacsíra fermentációjával nyert kivonat erőteljes tumornövekedést gátló hatással rendelkezik. Jelen vizsgálatban a szerzők kimutatták [1,2-13C2]glükóz izotóp jelölőanyagot alkalmazva gázkromatográfiával és tömegspektrometriával kimutatták, hogy e készítmény erőteljes anyagcsere-változásokat indukált tenyésztett MIA hasnyálmirigy adenokarcinóma sejtekben. A 0,1, 1 és 10 mg/ml búzacsíra kivonattal kezelt MIA sejtek dózisfüggő glükózfelvétel-csökkenést, riboszomális RNS-be történő izotóp beépülést (2,4%, 9,4% és 28,0%) és 13CO2 felszabadulást mutattak. Ennek megfelelően, a közvetlen glükózoxidáció és a ribóz körforgása a pentóz ciklus dózisfüggő, 1,2%-os, 20,7%-os és 93,4%-os emelkedést mutatott. Az újonnan szintetizált sejt palmitát frakció és az acetilegységek 13C dúsulása szintén szignifikáns mértékű emelkedést mutatott minden búzacsíra kivonat dózis mellett. Az erjesztett búzacsíra kivonat a tumorpropagációt elsősorban a glükóz szénatomjainak sejtproliferációval összefüggő és sejtdifferentációval összefüggő makromolekulák közötti elosztásának szabályozása révén befolyásolja. A búzacsíra kivonat valószínűleg azon metabolikus enzimek foszforilációját és transzkripciójának szabályozását is befolyásolja, amelyek a glükóz szénatomjainak sejtproliferációval összefüggő, strukturális és funkcionális makromolekulák (RNS, DNS) közötti elosztását szabályozzák, valamint szerepük van a glükóz közvetlen oxidatív lebontásában. Mindez súlyosan károsítja a hasnyálmirigy adenokarcinóma sejtek sejttenyészetben való proliferációját és túlélését.
HÁTTÉR/CÉLOK: Az MSC (terméknév: AVEMAR) egy szájon át szedhető, számos biológiailag aktív molekulát tartalmazó készítmény, amelyet búzacsíra fermentációjával nyernek. A preklinikai adatok alapján feltételezhető a szer hatékony antimetasztatikus hatással és előnyös toxicitásprofillal rendelkezik. Egy előzetes, fázis II. vizsgálat azt mérte fel, hogy kolorektális rákban a műtétet vagy kemoterápia MSC-vel való kiegészítése jobb terápiás hatást eredményez-e, mint ugyanazon kezelés MSC nélkül. MÓDSZEREK: 1998 és 1999 júniusa között 18 kontroll beteget és 12 kolorektális rákban szenvedő beteget vontunk be a vizsgálatba. Minden beteg kuratív műtétben részesült. A kontroll csoport (18 beteg) nem kapott más kezelést vagy kizárólag adjuváns kemoterápiában részesült. Az MSC csoport (12 beteg) csak MSC vagy MSC + adjuváns kemoterápiában részesült. A mai napig a medián utánkövetési idő 9 hónap. EREDMÉNYEK: A vizsgálat köztes eredményei alapján a mai napig az MSC csoportban nem észleltek új metasztázist, sem a májban, sem máshol. Ezzel ellentétben, a kontroll csoportban új metasztázisok alakultak ki. KÖVETKEZTETÉS: A szájon át adott MSC a műtét vagy műtét + kemoterápia szupportív kezelésként való kiegészítésére potens lehetséges szer kolorektális rákban szenvedő betegeknél.
Magyar kutatók fedezték fel, hogy a búzacsíra anyagainak biotechnológiai (enzimes) átalakításával rákellenes hatású, szájon át adható kivonat (MSC) nyerhetõ (1). Az eljárás ipari megvalósítása, a minõségbiztosítás kialakítása, a kémiai összetétel és a biológiai hatások állandóságának, valamint a kivonat ártalmatlanságának bizonyítása tette lehetõvé a készítmény (Avemar) forgalomba hozatalát. Utóbbira Magyarországon 1998. novemberében került sor. Az Avemar alkalmazásával a legnagyobb tapasztalat a rosszindulatú daganatos megbetegedésekben van.
Magyar vegyészek egy szájon át szedhető, erjesztett búzacsírából kivont, 0,04% szubsztituált benzokinon (MSC) tartalmú terméket fedeztek fel, amely AVEMAR néven került kereskedelmi forgalomba. Az MSC orális alkalmazása (3 g/testsúly kg) elősegíti a lép limfocitáinak blasztos transzformációját egerekben. Ugyanez a kezelés megrövidíti a bőrgraftok túlélési idejét koizogén egér bőrtranszplantációs modellben, ami az MSC immunfolyamatokat helyreállító szerepére utal. Az MSC erősen szignifikáns antimetasztatikus hatását három metasztázis modellben (3LL-HH, B16, HCR-25) vizsgálták. Az MSC antimetasztatikus hatása – az immunfolyamatokat helyreállító hatás mellett – a sejtadhéziót és sejtproliferációt gátló, az apoptózist elősegítő és az antioxidáns jellemzőinek köszönhető, amelyeket in vitro kísérleteinkben is megfigyeltünk. Még fontosabb megemlítenünk, hogy az MSC és az alább említett rákellenes szerek (5-FU és DTIC; mindkettőt széleskörűen alkalmazzák a mindennapi klinikai gyakorlatban) kombinált alkalmazása (MSC + 5-FU és MSC + DTIC) bármely szer monoterápiás hatásához képest szignifikáns mértékben megnövelte az antimetasztatikus hatást megfelelő (C38 egér vastagbél karcinóma és B16 egér melanóma) metasztázis modellekben. Az eredmények alapján, az erjesztett búzacsíra kivonat (MSC) nem csupán additív, hanem szinergista módon javította mindkét máig vizsgált rákellenes szer antimetasztatikus hatását. Érdemes megemlítenünk továbbá, hogy az MSC kombinált alkalmazás során jelentősen csökkenti a rákellenes szerek toxikus mellékhatásainak kialakulását (pl. kevésbé csökkent a testtömeg). Az MSC biológiai hatásai és a szubakut toxikológiai vizsgálatok során tapasztalt nem toxikus hatása alapján kijelenthető, hogy ez a készítmény adjuváns kezelésként alkalmazható rosszindulatú tumoros és egyéb, csökkent immunműködés által okozott, vagy azzal járó betegségekben.
Egy új, standardizált benzokinon összetevőt tartalmazó, fermentált búzacsíra kivonat, az MSC (kereskedelmi név: Avemar) feltételezett immunstimuláló hatását MSC-vel kezelt egerek perifériás vérből nyert limfocitáinak blasztos transzformációja révén vizsgáltuk. Eredményeink alapján az MSC szignifikáns mértékben megnövelte a Concanavalin A által kiváltott blasztos transzformáció mértékét. A B10LP - C57Bl bőrgraft rendszert alkalmazva, az MSC (szájon át 0,03 és 3,0 g/kg dózisban alkalmazva) előnyös hatású volt az immunműködés visszaállításának tekintetében. Ezzel ellentétben a 2,6-dimetoxi-p-benzokinon (DMBQ) ekvivalens adagokban (0,012 és 1,2 mg/kg) adagokban alkalmazva, nem rövidítette le a bőrgraftok kilökődéséhez szükséges időt. Az MSC immunműködést javító és a blasztos transzformációt elősegítő hatása számos, csökkent immunműködéssel járó állapotban kihasználható.
A búzacsíra fermentálása révén, 0,04% szubsztituált benzokinon tartalmú, per os adagolható készítmény (MSC) állítottak elő magyar kémikusok. A szerzőknek a készítménnyel kapcsolatos biológiai vizsgálatai a következő eredménnyel jártak. Az MSC fokozza a per os kezelt (3 g/kg/nap) egerek lép lymphocytáinak blastos transzformációs készségét és megrövidíti a bőrgraftok lelökődési idejét ko-izogén bőrátültetési egérmodellben. Ez az MSC immunrestitutiót keltő hatásra utal. Három metasztázis modell esetében (3LL-HH,B16 és HCR-25) tudunk megfigyelni az MSC szignifikáns tumormetaszázist gátló hatást. Az áttétképzés gátlásában az in vitro kísérleteinkben megfigyelt sejtadhéziót csökkentő, antiprolifratív, apoptosist fokozó és antioxidáns hatása is szerepet játszhat az immunreconstituiót keltő hatás mellett. A fenti biológiai tulajdonságok alapján az MSC - mely szubaku toxicitási vizsgálatok szerint nem toxikus - adjuvnsként felhasználható lehet dagantok és más immunkárosodással járó, vagy azt követő kórképek kezelésében.
Az új, standardizált benzokinon összetevőt tartalmazó, búzacsíra fermentációjával nyert kivonat immunstimuláló hatásának ismeretében megvizsgáltuk e készítmény (Avemar) tumornövekedést és metasztázisképződést gátló hatását önmagában vagy C-vitaminnal kombinációban adagolva. Eltérő tumormodelleket [erősen metasztatizáló Lewis tüdőkarcinóma (3LL-HH), B16 melanóma, patkány nefroblasztóma (RWT-M) és humán kolon karcinóma xenograft (HCR25)] hoztunk létre mesterségesen immungyengített egerekben. A kezelések metasztázist gátló hatását a transzplantált primer tumor jelenléte és (műtéti eltávolítást követő) hiánya alatt is vizsgáltuk. Az Avemar és a C-vitamin kombinált, egyidejű alkalmazása erőteljesen gátolta a metasztázisképződést az összes vizsgált tumormodell esetében, míg a C-vitamin önmagában való alkalmazása nem volt ilyen gátló hatással a metasztázisképződésre. Egyes modellek esetében a metasztázisképződést gátló hatás szignifikánsnak bizonyult, míg más modellekben - jelentős változás ellenére – a hatás nem volt szignifikáns. Figyelemre méltó, hogy egyes modellekben az Avemar önmagában erőteljesebb gátló hatást fejtett ki a metasztázisképződésre, mint az Avemar és a C-vitamin egyidejű alkalmazása. Ezen felül a kombinált kezelés ütemezésének megváltoztatása esetén (egyidejű C-vitamin bevétel helyett a C-vitamin adagolás az Avemar kezelés után egy órával törtét) a C-vitamin inkább csökkentette az Avemar metasztázisképződést gátló hatását. Meg kell említeni azonban, hogy patkány nefroblasztóma esetében eltérő hatást figyeltünk meg: míg egyidejű alkalmazás esetén a metasztázisképződést gátló hatás szignifikáns mértékű volt, az Avemar önmagában való alkalmazása nem idézett elő ilyen hatást. Érdemes megjegyezni, hogy ebben a modellben az egyidejű kezelés metasztázisképződést gátló hatása még erőteljesebb volt, ha az Avemar dózisa százszor kisebb volt, mint a rendesen alkalmazott adag. Az állatmodellek többségében (a patkány nefroblasztóma kivételével) az Avemar és a C-vitamin adagolása – kombinációban vagy külön-külön – nem gátolja a primer tumor növekedését. Okkal feltételezhető tehát, hogy a megfigyelt metasztázisképződést gátló hatás elsősorban nem a szerek proliferációt gátló hatásának köszönhető. Egyéb kísérletes eredményekkel összhangban – amelyeket laboratóriumunkban az itt ismertetett kísérletekkel párhuzamosan végeztünk – az Avemar jelentős immunstimuláló hatásúnak bizonyult. Ebből adódóan e készítmény jelen vizsgálatban megfigyelt metasztázisképződést gátló hatása az immunstimuláló hatás következményének tudható be. A tanulmányban ismertetjük az Avemar és az Avemar + C-vitamin lehetséges terápiás előnyeit.