Klinikai vizsgálatok

Az Avemar Kutatási Program klinikai eredményeit a hatósági jóváhagyással végzett, tudományos, statisztikailag értékelt klinikai vizsgálatok eredményei és az alkalmazási tapasztalatok alapján az alábbiakban foglalhatjuk össze.

Az Avemar, a kezelési sémák részeként az összes áttétképző rákban sikerrel alkalmazható a helyi kiújulások (recidívák, relapszusok), a nyirokszervi, valamint a távoli szervi áttétek (metasztázisok) kialakulásának akadályozásában, vagy jelentős késleltetésében, azaz a daganatos betegség előrehaladásának gátlásában. Az Avemarnak az áttétek kialakulását gátló (antimetasztatikus) tulajdonsága a készítmény legkorábban felismert és máig legjelentősebb klinikai hatása. A készítménnyel elvégzett vizsgálatok azt is igazolták, hogy azokban az esetekben is hatékony, amikor a betegnek már szétszóródott (disszeminált) rákja van, azaz daganatos áttétek találhatóak az elsődleges tumortól távoli szervekben is. Ilyenkor az Avemar alkalmazása a túlélési idő jelentős meghosszabbodását eredményezi úgy, hogy közben a beteg életminősége, fizikai teljesítőképessége meglepően jó, és jelentősen csökken a rosszindulatú betegség szinte kötelező velejárójának tekintett fáradékonyság. A már meglévő áttétek (pl. tüdő, csont) Avemar hatására bekövetkező visszafejlődését (regresszióját) is megfigyelték néhány esetben.
Az Avemar feltalálása óta in vitro (laboratóriumi), in vivo (állatkísérlet) és klinikai vizsgálatok sorozatait végezték el, amelyek arra kerestek választ, vajon az Avemar segíti-e a daganatos betegeket a betegség hatásainak és a hagyományos rákellenes kezelés mellékhatásainak legyőzésében. A vizsgálatok során az is beigazolódott, hogy a fermentált búzacsíra kivonat egyes autoimmun betegségekben is hatékony lehet.

HUMÁN KLINIKAI VIZSGÁLATOK

Szájüregi rák

A Magyar Arc-, Állcsont- és Szájsebészeti Társaság áttekintette az Avemarral kapcsolatos kutatási eredményeket, és 2005 december 6-án az alábbi állásfoglalást adta ki: Fej-nyaki tumorokban, elsősorban a szájüreg rosszindulatú daganatos megbetegedéseiben szenvedő betegeknél a kiegészítő Avemar speciális tápszer tartós alkalmazásával szignifikánsan lassítható a betegség progressziója, jelentősen megnövelhető az ötéves túlélés, javítható az életminőség és csökkenthető a betegeket érő oxidatív stressz. A Társaság a szupportív Avemar tápszeres kezelést a szájüreg rosszindulatú daganatos megbetegedéseiben – II., III., IV. stádiumokban – alkalmazott komplex terápiás protokollok fontos részének tartja.

A Fog- és Szájbetegségek Szakmai Kollégiuma 2008. június 13-án egyhangúlag foglalt állást a szájüregi daganatos betegek Avemarral történő szupportív kezelésének indokoltságáról. A Kollégium a szupportív Avemar tápszeres kezelést a szájüreg rosszindulatú daganatos megbetegedéseiben - a II., III., IV. stádiumokban - alkalmazott komplex terápiás protokollok fontos részének tartja. A dokumentumot itt megtekintheti.

Fej-nyaki, ill. szájüregi rákok szupportív kezelésében az Avemarral három klinikai vizsgálatot végeztek.

Semmelweis Egyetem Fül-Orr-Gégészeti Klinika

A 9-3/1998 sz. ETT-TUKEB engedély alapján, a Semmelweis Egyetem Fül-Orr-Gégészeti Klinikáján Ribári Ottó professzor irányításával 1999 januárjában kezdődött az Avemar nyitott, megfigyeléses klinikai vizsgálata fej-nyaki daganatban szenvedő betegek kezelésében. A tanulmányba 50, főleg gége-, illetve garattumoros beteget vontak be. A vizsgálatban kis számban, csont-, nyálmirigy-, valamint egyéb lágyrész daganatos betegek is szerepeltek. A szövettani diagnózis az esetek 80%-ában laphámrák volt. A készítményt a komplex onkológiai kezelések részeként, a műtét és radio-, kemoterápia mellett, és azok befejeződése után folyamatosan alkalmazták.
Hároméves vizsgálat végén megállapították, hogy az Avemart szedő betegek esetén a műtétet és a besugárzást, illetve kemoterápiát követően, az esetek többségében, tumorrecidíva és metasztázis nem alakult ki. A betegek egy részénél a már korábban kialakult recidíva és metasztázis is visszafejlődött. Az Avemar mind a kemo-, mind a sugárkezelés terápiás hatásait megerősítette, a mellékhatásokat viszont jelentősen enyhítette. Az Avemart szedő betegek étvágya javult, a cachecticussá vált betegek testtömege nőtt. Általános állapotukat, erőnlétüket visszanyerték. A speciális tápszer alkalmazásával kapcsolatban mellékhatást nem tapasztaltak.
Hat, igen előrehaladott, rosszindulatú nyálmirigydaganatos betegnél a műtétet, illetve a besugárzást követően kezdték adni a tápszert. Három év után 5 betegnél tumor- és áttétmentességet tapasztaltak. A hatodik beteg előrehaladott nyálmirigytumora a vizsgálatba történő beléptetéskor már nyaki áttétet adott, a beteg műtéten és teljes dózisú sugárkezelésen esett át. Hathetente citosztatikus kezelést alkalmaztak a ciklus végéig az Avemar adagolása mellett. Több mint fél éven keresztül – csak a tápszer adagolása mellett – szüneteltették az újabb citosztatikus kezelést, és ennek ellenére progressziót nem tapasztaltak, sôt, a beteg erőnléte nagymértékben fokozódott és testtömege 5 kg-mal nőtt. Ugyanilyen klinikai elrendezésben, még három betegnél fellépő rosszindulatú csont- és lágyrész daganat esetében is a fenti hatásokat tapasztalták.

Semmelweis Egyetem Szájsebészeti és Fogászati Klinika

A 186/1999 sz. ETT-TUKEB engedély alapján a Semmelweis Egyetem Szájsebészeti és Fogászati Klinikáján Szabó György professzor és munkatársai, Ujpál Márta és Fülöp Emese végeztek egy nyílt, összehasonlító klinikai vizsgálatot, amely az Avemar-kezelés hatását tanulmányozta szájüregi tumorok szupportív terápiájában. A vizsgálatban olyan, 3 hónapnál nem régebbi diagnózisú, 18–80 éves életkor közötti, egymást követô betegek vettek részt, akik a TNM-rendszer szerinti UICC II. és III. stádiumú szájüregi rosszindulatú daganatos betegségben szenvedtek. A tanulmány célja annak a kérdésnek a lehetséges megválaszolása volt, hogy az Avemar egy éven át történô folyamatos alkalmazása befolyásolja-e az egyébként lege artis kezelt II. és III. stádiumú szájüregi daganatos betegség lefolyását.
A vizsgálatban 45 beteg vett részt, az Avemar-csoportban 23 személy (9 férfi és 14 nô), a kontroll-csoportban 22 személy (14 férfi és 8 nô).
A készítmény alkalmazása során mellékhatást nem tapasztaltak. Megállapították, hogy a tápszer 1 éven át tartó folyamatos alkalmazása a radikális műtéten átesett és – szükség szerint – adjuváns kemoterápiában, ill. sugárkezelésben részesült, II. és III. stádiumú szájüregi daganatos megbetegedésben szenvedők betegségének progresszióját (a betegség stádiumára jellemzően elsősorban a kiújulásokat) szignifikáns mértékben (közel egy nagyságrenddel) csökkentette.
Ötéves utánkövetéssel megvizsgálták a betegek össztúlélését. Öt év múlva az Avemar-csoportból 17 beteg (74%), a kontroll-csoportból 10 beteg (45,5%) volt életben. A különbség szignifikáns (z- és χ2-próba: p <0,05).
A vizsgálók megállapították, hogy a szájüreg rosszindulatú daganatos megbetegedéseiben a kiegészítô Avemar tápszer tartós alkalmazásával szignifikánsan csökkenthető a lokális recidívák aránya és az ötéves túlélési arány szignifikánsan megnövelhető. A vizsgálók javasolták, hogy a szájüreg rosszindulatú daganatos megbetegedéseiben alkalmazott komplex terápiás protokollokat egészítsék ki szupportív Avemar-kezeléssel.

Multicentrikus olaszországi vizsgálat

Nyílt, kontrollált, multicentrikus vizsgálat keretében 5 olaszországi központban (Azienda Ospedaliera Universitaria San Martino, Genova, Ospedale Evangelico, Torino, Ospedale di Lecco, Lecco, ASL1, Carrara Carrara, Ospedale di Montecchio Maggiore, Montecchio Maggiore, Vicenza) vizsgálták 60 napon keresztül adagolt kiegészítő Avemar speciális tápszer hatását előrehaladott stádiumú (III–IV.) fej-nyaki tumoros betegek életminőségére és oxidatív stresszére. A vizsgálatban 55 megműtött beteg (Avemar: 22, kontroll: 33) vett részt. A nemek és az életkor szerinti megoszlásban, valamint a radio-kemoterápiás és az enteralis táplálásos kezelések gyakoriságában nem volt különbség a két csoport között, kivéve a megelőző sugárkezelést, amelyben a kontroll-csoport betegei nagyobb arányban részesültek. A vizsgálat végén az Avemar-csoport betegeinek testtömegindexe (BMI) nem változott, míg a kontroll-csoport betegeié szignifikánsan csökkent. Az Avemar alkalmazásával kapcsolatosan mellékhatást nem tapasztaltak. A betegek oxidatív stressz terhelését (a keringésben lévő hidroperoxidok szintjét) az Avemar alkalmazása szignifikánsan csökkentette. Kiinduláskor a két csoport betegei életminőségében (Spitzer QOL-index) nem volt különbség, míg a 60 napos vizsgálat végén a kiegészítő Avemar-kezelésben részesült betegek életminősége szignifikánsan jobb volt, mint a kontroll betegeké (Mann–Whitney-féle U-teszt, p = 0,0444).
A vizsgálók megállapították, hogy a támogató Avemar-kezelés egyrészt biztonságos, másrészt döntő fontosságú („pivotal”) az előrehaladott, ill. terminális stádiumú fej-nyaki tumoros betegek komplex kezelésében.

Vastag- és végbélrák (kolorektális rák)

Ez volt az első olyan publikáció, amely a brit onkológia hivatalos folyóiratában (British Journal of Cancer) jelent meg és egy magyarok által közölt klinikai vizsgálat eredményeit tartalmazta

Fővárosi Önkormányzat Uzsoki utcai Kórház

Egy 1998 és 1999 között a budapesti Uzsoki Kórházban végzett, nyílt, előzetes, nem randomizált, kontrollált, II. fázisú klinikai vizsgálatban azt mérték fel, hogy a hagyományos rákellenes kezelés kiegészítéseként alkalmazott szupportív Avemar kezelés jár-e bármilyen előnnyel kolorektális rákban szenvedő betegeknél. A vizsgálatba összesen 30, előrehaladott kolorektális rákban szenvedő beteget vontak be. A betegek mindegyikén végeztek kuratív sebészi beavatkozást. A (18 betegből álló) kontroll csoport tagjai hagyományos kezelésben, a (12 betegből álló) Avemar csoport tartós és folyamatos Avemar alkalmazással kiegészített kezelésben részesült. A végpont a progresszív betegség kialakulása volt. Bár a kiinduláskor az Avemar csoport tagjainak betegsége előrehaladottabb stádiumú volt, átlag 9 hónapos megfigyelési időszak után az Avemar csoport tagjainak betegsége esetében progresszió nem jelentkezett, míg a kontroll csoportban három beteg elhunyt, és egy beteg esetében áttétek alakultak ki. A minta kis mérete miatt az eltérés
statisztikailag nem volt szignifikáns.

Berettyóújfalui Területi Kórház

1998 és 2003 között egy szintén nyílt, előzetes, nem randomizált, kontrollált, II. fázisú klinikai vizsgálatra került sor, amelyet 34, a végbél vagy a szigmabél előrehaladott adenokarcinómájában szenvedő beteg részvételével végeztek a berettyóújfalui Területi Kórházban. Radikális műtétet követően 17 beteg részesült hagyományos rákellenes kezelésben, 17 beteg pedig folyamatos Avemar alkalmazással kiegészített kezelésben. A végpont a teljes túlélés volt.
Átlag 46 hónapos megfigyelési időszakot követően az Avemar csoport tagjai körében szignifikánsan hosszabb túlélést regisztráltak.

Fővárosi Önkormányzat Uzsoki utcai Kórház, Szegedi Tudományegyetem Klinikája,  Debreceni Egyetem Klinikája

Egy többközpontú, nyílt, III. fázisú kohort vizsgálatban, Magyarország három onko-sebészeti központjából (a budapesti Uzsoki Kórházból, valamint a szegedi és a debreceni egyetemi klinikákról) 170 kolorektális rákban szenvedő beteg vett részt, akik a hagyományos rákellenes kezelésben vagy az Avemarral kiegészített kezelésben részesültek. Az adott csoportba való kerülés a betegek döntésétől függött. A radikális műtétből, sugárkezelésből és/vagy kemoterápiából álló onkológiai kezelés kiegészítéseként szupportív Avemar kezelésben hatvanhat beteg részesült, míg az Avemar kezelésben nem részesülő kontroll csoportot 104 beteg alkotta.
Az elsődleges végpont mindkét csoport esetében a progressziómentes túlélés volt. Az átlagéletkor kivételével a prognosztikai változók az Avemarral kezelt csoportban sokkal kedvezőtlenebbek voltak a kontroll csoporthoz képest.
Eredmények: Progresszióval összefüggő események (újbóli kiújulás, új, távoli áttétek, elhalálozás) lényegesen (és szignifikánsan) nagyobb gyakorisággal fordultak elő a kontroll csoportban. Mind a betegségmentes túlélés (disease-free survival, DFS), mind a teljes túlélés (overall survival, OS) kumulatív valószínűsége kedvezőbbnek bizonyult az Avemar csoportban (DFS: p=0,0184; OS: p=0278). A Cox-féle regressziós analízis az UICC stádium-besorolást (p=0,0004) és a legalább 6 hónapig tartó Avemar kezelést (p=0,0045) a túlélés független előrejelzőiként azonosította. A mellékhatások rendkívül ritkák, enyhék, átmenetiek és az alábbiak voltak. Súlyos, nemkívánatos eseményt a vizsgált készítménnyel összefüggésben, sem attól függetlenül, nem jelentettek.
Bár az Avemar kolorektális rák kezelésében való szupportív alkalmazásának hatásait korábbi klinikai tapasztalatok is alátámasztják, eddig ez a vizsgálat biztosította a legtöbb adatot az Avemar e rosszindulatú betegség kezelésében betöltött szerepére vonatkozóan. Bár a betegek korábbi kezelésére vonatkozó kritérium tekintetében a homogenitás nem volt optimális, a több-kevesebb adjuváns kezelés alkalmazásával lefolytatott vizsgálatból egyértelműnek tűnik, hogy az Avemar kezelésnek jelentős, az adjuváns kezelés hatásosságát fokozó (vagy a radikális műtét utáni tumormentes intervallumot meghosszabbító) jótékony hatása lehet kolorektális rákban.
Az Avemar különösen csökkentheti a kolorektális rák kiújulásának valószínűségét; csökkentheti az új metasztázisos betegség kialakulását és növelheti a túlélési esélyeket a kolorektális rák diagnosztizálása után.

Bőrrák (melanoma malignum)

Orosz Orvostudományi Akadémia moszkvai N. N. Blokhin Onkológiai Központja

Annak tudatában, hogy az III. stádiumú (magas rizikójú), melanoma malignumban szenvedő, hagyományos onkológiai kezelésben részesülő betegek túlnyomó részénél progresszív betegség alakul ki, és mivel a betegség progressziójának késleltetése klinikai szempontból különösen fontos, egy nyílt, előzetes, randomizált, kontrollált, II. fázisú klinikai vizsgálatot végeztek az Orosz Orvostudományi Akadémia moszkvai N. N. Blokhin Onkológiai Központjában annak felmérése céljából, hogy a fentiek vonatkozásában az Avemar szupportív kezelés hatásos lehet-e. A kutatásba 52 beteg került be, 26-an az Avemarral kiegészített, míg 26-an a hagyományos rákellenes kezelést kapó csoportba. Az Avemar speciális tápszert körülbelül egy évig alkalmazták a betegeknél, mialatt DTIC kemoterápiában részesültek.
A kezelést követő 7 éves utánkövetéses időszak végén log-rank-analízis (Kaplan-Meier-vizsgálat) alkalmazásával az Avemar csoportnál szignifikáns előnyt találtak a progressziómentes (progression free survival, PFS) és a teljes túlélés (Overall survival, OS) tekintetében is.
Az átlagos progressziómnetes túlélés az Avemar csoportban 55,8 hónap, míg a kontrollcsoportban 29,9 hónap volt (p=0,0137). Az átlagos teljes túlélési mutató az Avemar csoportban 66,2 hónap, míg a kontrollcsoportban 44,7 hónap volt (p=0,0298), így a kutatók azt a következtetést vonták le, hogy az Avemar bevezetése ajánlott a magas rizikójú melanomás betegek adjuváns terápiájába.
Az észlelt mellékhatások mindkét csoportban a kemoterápiás kezeléssel álltak összefüggésben. Fontos megjegyezni, hogy a kombinációs kezelésben részesülő csoport betegeinek körében kevesebb toxikus mellékhatást jegyeztek fel az önmagában alkalmazott DTIC terápiában részesülőkhöz képest.

ÉLETMINŐSÉG KUTATÁSOK

A daganatos betegségeknél kiemelten fontos a betegek megfelelő életminőségének (Quality of Life=QOL) javítása illetve megtartása az onkológiai kezelés egész folyamata alatt, így nagyon fontos a Quality of Life kutatások kiterjesztése minden betegség-csoportra és betegség-stádiumra. Az Avemar Kutatási Program keretén belül is több hasonló kutatás zajlott és zajlik jelenleg is.

Tüdőrák

Az előrehaladott stádiumú rákos betegségben szenvedő betegek életminőségének romlása fontos, potenciálisan a túlélési esélyeket is befolyásoló klinikai körülmény. Ennek következtében az életminőség javítása igen fontos e betegek esetében. 16, tüdőrákban szenvedő (8 férfi, 8 női, 7 kissejtes tüdőrák és 9 adenokarcinóma) beteg bevonásával előzetes (ún. pilot) vizsgálatot végeztek a budapesti Országos Korányi TBC és Pulmonológiai Intézetben. A betegek kemoterápiát és/vagy sugárkezelést kaptak. Az Avemar kezelés 8 hónapig tartott; az EORTC QLQ-C30 kérdőívet a betegek maguk töltötték ki, és az így nyert adatokat az életminőség alakulásának felmérésére használták fel. 12 hét Avemar alkalmazást követően az általános egészségi állapot és a fáradtság tekintetében szignifikáns javulást jelentettek (p<0,01 és p<0,05). E javulás a megfigyelési időszak teljes időtartama alatt változatlan volt. A fájdalom, étvágytalanság és hangulati paraméterek tekintetében enyhe javulás volt megfigyelhető. Mellékhatásokat nem jelentettek. A fáradtság szindróma tekintetében beállt javulás kiemelt fontossággal bír.

Mellrák 

Az Avemar mellrákban szenvedő betegeknél való alkalmazására vonatkozó, az életminőség alakulását mérő vizsgálat elvégzésére a Szegedi Egyetem Sebészeti Klinikáján került sor összesen 55 beteg részvételével. Az életminőség és az abban beállt változások mérésének alapjául az EORTC QLQ-C30 kérdőív szolgált. A főbb kiindulási jellemzők az alábbiak voltak: átlagéletkor: 55 év; UICC szerinti stádium alapján : I.: 8, II.: 19, III.: 15 és IV.: 13; egyidejűleg alkalmazott kezelések: kemoradioterápia: 10, önmagában alkalmazott kemoradioterápia: 9, önmagában alkalmazott sugárkezelés: 2 és egyidejűleg alkalmazott kezelés hiánya: 34. Az átlagos megfigyelési időszak 32 hónap volt.
Az Avemar szupportív kezelés eredményeként a QOL több eleme is szignifikáns javulást mutatott. Szignifikáns javulás volt megfigyelhető a fizikális funkciók (p< 0,05), az érzelmi állapot (p< 0,001), a globális egészségi állapot (p< 0,01), a fáradtság (p<0,01), a hányinger, hányás (p< 0,01), az álmatlanság (p< 0,01) és az obstipáció (p< 0,01) tekintetében. A javulás 3 hónap kezelés után jelentkezett és a vizsgálat teljes időtartama alatt stabil maradt.

VIZSGÁLAT GYERMEKEK BEVONÁSÁVAL

Lázas neutropénia

Az Avemar közvetett jótékony hatásainak tekintetében rendkívül kedvező tapasztalatok állnak rendelkezésre a rosszindulatú tumoros esetekben észlelt immunstimuláló és csontvelő-protektív tulajdonságaival kapcsolatban. Egy nyílt, párillesztéses, kontrollált klinikai vizsgálatot a budapesti Semmelweis Egyetem II. sz. Gyermekgyógyászati Klinikáján végeztek 22 (2×11), különböző, szolid gyermekonkológiai betegségekben szenvedő gyermekek bevonásával. A párillesztés a diagnózison, hisztopatológiai értékelésen, klinikai stádiumon, nemen, kezelési ütemezésen és az életkoron alapult. Az Avemar kezelés a citosztatikus kezeléssel egyidejűleg kezdődött, és a kezelés teljes időtartama alatt tartott, majd azt követően is folytatódott. 11 gyermek részesült Avemar kezelésben, 11 gyermek pedig a kontroll csoportot alkotta. A vizsgálat végpontja a két csoportban az intenzív kemoterápiát kísérő lázas neutropéniás epizódok száma és gyakorisága volt. A 121 kemoterápiás ciklus alatt összesen 30 lázas neutropéniás esetet regisztráltak az Avemar csoportban (24,8%), míg a kontroll csoportban befejezett 106 ciklus során 46 lázas neutropéniás epizódot jelentettek (43,3%). A különbség szignifikáns az Avemar csoport javára (p<0,01). Szükséges hangsúlyozni, hogy a két csoportban a lázas neutropéniával összefüggésben alkalmazott megelőzési és kezelési elvek azonosak voltak.
Az eredmények meggyőzőek az életveszélyes szövődmény sikeres kontrollálásának tekintetében; a vizsgálat az Avemar immunstimuláló és csontvelő-védelmező hatására vonatkozó klinikai bizonyítéknak tekinthető.

VIZSGÁLATOK EGYÉB ROSSZINDULATÚ DAGANATOK

Az Avemar kedvező hatásaira vonatkozóan számos rosszindulatú betegség kapcsán áll rendelkezésre megfigyelésen alapuló adat, többek között a petefészekrák, a gyomorrák, a pajzsmirigyrák, a non-Hodgkin limfóma és a myeloma multiplex kapcsán.
A folyamatosan Avemart szedő, májsejtes karcinómában szenvedő betegek esetében a betegség regresszióját figyelték meg.
Érdekes módon, végstádiumú mell-, prosztata- és nem kissejtes tüdőrákban szenvedő betegeknél is a csontáttétek regresszióját figyelték meg Avemar alkalmazását követően.